Vakság
Jelzet: DVD 2315
![](/editor_up2/2023/Honap_konyve_es_filmje_2023/vaksag2008.jpg)
Egy villanással kezdődik minden: egy férfi az autójában munkából hazafelé tartva hirtelen megvakul, és egy csapásra az egész világ hátborzongató fehér köddé válik számára. Mindenki, aki kontaktusba kerül vele, ugyanerre a felkavaró sorsra jut. A járvány terjedését megakadályozandó a „fehér kór” áldozatait egy elhagyatott elmegyógyintézetben karanténba helyezik. S ennél a pontnál a film eltér a hagyományos járványfilmek sémáitól; nem a fertőzés elleni küzdelem áll a középpontjában, hanem annak az emberi közösségre gyakorolt hatása. A filmben ismeretlen a helyszín, ismeretlen a vírus, nincs járványügyi kutatás, nem tudjuk, hogy a hivatalos szervek mit tesznek a járvány megállítása érdekében azon kívül, hogy a betegeket karanténba helyezik. A kezdetben járványfilmnek induló thriller a karantén megnyitásától kezdve átmegy társadalmi drámába, s olyan kérdésekre keresi a választ, hogy kire számíthatunk, ha szétesik a társadalom? Mi történik, ha eltűnnek az eddig elfogadott szabályok, s az emberiség sötétebbik oldala kerül hatalomra? Mekkora a felelőssége az egyetlen embernek, aki immunis a kórral szemben, s mindent lát, ami körülötte zajlik? Képes-e megtartani jobbik énjét? Van-e elég ereje s empátiája, hogy kivezesse a vakokat a napfényre?
A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy olyan filmet készítsen, ahol a néző maga is átérezheti a vakságot. Az uruguayi operatőr, César Charlone a történet „fehér vakságát” túlexponált fényképezéssel és nyugtalanító kameramozgatással próbálta meg bemutatni. A fényképezés és a hangok különleges használata segítségével érzékelhetjük a vakok dezorientáltságát és érzékelésük megváltozását, amiben kiemelkedő fontosságúvá válik a hallás. A film háttérzenéjét Antonio Guimaraes szerezte, ám kiemelkedően fontos a hangcsapat munkája is, akik a különböző zajokat, a fémes zörgéseket, az üvegtörést, a sikítozást felerősítették, s egy fülnek kellemetlen, de roppant hatásos atmoszférát teremtettek.
A dráma főszerepében Julianne Moore (Éhezők viadala, Nő az ablakban) és Mark Ruffalo (Szemfényvesztők, Bosszúállók) látható.
A film a 2008-as Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt.
A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy olyan filmet készítsen, ahol a néző maga is átérezheti a vakságot. Az uruguayi operatőr, César Charlone a történet „fehér vakságát” túlexponált fényképezéssel és nyugtalanító kameramozgatással próbálta meg bemutatni. A fényképezés és a hangok különleges használata segítségével érzékelhetjük a vakok dezorientáltságát és érzékelésük megváltozását, amiben kiemelkedő fontosságúvá válik a hallás. A film háttérzenéjét Antonio Guimaraes szerezte, ám kiemelkedően fontos a hangcsapat munkája is, akik a különböző zajokat, a fémes zörgéseket, az üvegtörést, a sikítozást felerősítették, s egy fülnek kellemetlen, de roppant hatásos atmoszférát teremtettek.
A dráma főszerepében Julianne Moore (Éhezők viadala, Nő az ablakban) és Mark Ruffalo (Szemfényvesztők, Bosszúállók) látható.
A film a 2008-as Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje volt.
Ajánlja: Zoványi Ibolya
![Blindness (2008) on IMDb](https://ia.media-imdb.com/images/G/01/imdb/plugins/rating/images/imdb_46x22.png)
2023. május 25.