Tiszta szívvel

Jelzet: DVD 5165

Hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő, kiszolgáltatott emberekről filmet forgatni önmagában nagy kihívás, hiszen könnyen pátoszba vagy giccsbe fulladnak az ilyen vállalkozások. Till Attila kerekesszékes akciófilmként aposztrofált második nagyjátékfilmje ráadásul valóságos műfaji kavalkád. Egyszerre gengszterfilm, felnövéstörténet, apa-fia sztori, de még a romantikus történetszál sem hiányzik belőle. Ennyiféle stílust egyetlen filmbe sűríteni szintén nagy feladat, pláne kerekesszékes főszereplőkkel! A forgatókönyvet is jegyző Tilla azonban nagyszerűen valósította meg eredeti ötletét, és egy szórakoztató, szép pillanatokkal teli, fontos filmet hozott létre.
 
A 17 éves, mozgássérült Zoli (Fenyvesi Zoltán) és szobatársa, Barba Papa (Fekete Ádám) egy rehabilitációs intézetben töltik egyhangú napjaikat. A mindennapos fejlesztő foglalkozások mellett a kamaszok problémáival is küzdenek, legfőbb hobbijuk pedig a képregényrajzolás. Megszokott életüket Rupaszov, (Thuróczy Szabolcs), a börtönből szabadult kerekesszékes extűzoltó kavarja fel, aki immár bérgyilkosként keresi a kenyérrevalót. A két fiú Rupaszov társául szegődik, és a nem mindennapi bérgyilkos osztag őrült kalandokba keveredve, sajátos módszerekkel teljesíti a maffiától érkező megrendeléseket. Közben az apa nélkül felnövő, létfontosságú műtétre váró Zoli életében különösen fontos szerepet tölt be a mogorva, életunt Rupaszov.
 
Az abszurd és humoros akciójelenetek valójában csupán eszközként szolgálnak a rendező számára, hogy elemelje a hétköznapi valóságból kerekesszékes hőseit. Mert a lövöldözések, bulizások és nagy menekülések közben is elsősorban a mozgássérült emberek mindennapos küzdelmeit láthatjuk – a világot az ő perspektívájukból. Helyzeteket, melyek egy kerekesszékes ember számára lehetetlenek. Vágyaikat, nehézségeiket, kiszolgáltatottságukat, érzéseiket.
Az akciófilmes keret lehetőséget ad arra, hogy szánakozástól mentesen, szórakoztatóan és humorral mutassa be mindezt. A valódi hitelességet pedig a két fiatal főszereplő garantálja, akik gyakorlatilag önmagukat alakítják, így az önirónia vagy az olykor előtörő elkeseredettség sem cseng hamisan. A film a végén lévő csavarral ráadásul saját esetleges amatőrizmusa alól is felmenti magát, szépen elkerülve, hogy elnagyoltnak érezzük a történetet. Till Attila filmje érzékenyen, mély empátiával, humorral és eredeti módon teszi láthatóvá a mozgássérültek életének egy kis szeletét.
 

Ajánlja: Varga Dorottya