Jon Fosse: Reggel és este

Jelzet: F 76

A 2023-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett norvég író, drámaíró Jon Fosse történeteinek helyszíne legtöbbször a norvég köddel borított táj és az ahhoz közeli tenger. Műveiben biztos érzékkel ötvözi a realizmus, a romantika, a modernizmus és a posztmodernizmus stílusjegyeit.

Fosse 2000-ben megjelent Reggel és este című kisregényében a főhős, Johannes születését és halálát követhetjük nyomon. Az első fejezet a születés csodáját meséli el, ahogy Johannes kiszakad az anyaméh biztonságából és megérkezik a „rideg világba”. A szülés alatt az apa, Olai végig ott van felesége, Marta mellett, támogatja, csodálkozik az asszony lelkierején és a földöntúli nyugalmon, ami megszállja Martát a szülés után.  A második fejezetben már az idős Johannes hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, aki felesége halála után bejárja élete főbb helyszíneit, meglátogatja ismerőseit. Téren és időn át bolyong, magányában visszagondol a hétköznapjaira, sorra veszi a helyeket, tárgyakat, amelyek eszébe juttatják a múltat. A múlt mellett az elmúlás gondolata is foglalkoztatja, egyszerre van jelen benne kíváncsiság és a haláltól való félelem.

A regényben megfigyelhetjük a párhuzamos sorsokat, a családi minták ismétlődését is. Apa és fia mindketten halászatból tartják el családjukat és küzdelmes az életük. Ennek ellenére hálásak és megbecsülik azt, ami adatott nekik.

A Reggel és este filozofikus regény, szövege letisztult – mondatai egybefolynak, sokszor pont nélkül követik egymást, ezáltal még szabadabban áramolhatnak a főhős gondolatai és asszociációi. A mű elsősorban nem a rendkívüli eseményeket, hanem a megszokásokat (pl. Johannes reggeli rutinja) emeli ki, mert ezek adnak biztonságot, nyugalmat a főhősnek és ezekben mutatkozik meg az isteni gondviselés. A regény a lét és a nem-lét kérdésein töprengő, ugyanakkor az emberi élet szépségét is megmutató történet, mely maradandó élményt adhat az olvasónak.

Ajánlja: Szandtner Dániel