Törőcsik Mari | Bérczes László beszélgetőkönyve

792 T 82

Bérczes László Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg. Rendkívül széles kapcsolati hálóval rendelkezik, melyben megtalálható Cseh Tamás, Törőcsik Mari, Háy János, Mucsi Zoltán, Vidnyánszky Attila, Szarvas Jószef és még sokan mások. Megtehetné, hogy akár az összes „menő” ismerőséről ír egy interjúkötetet. Biztos vagyok benne, hogy óriási érdeklődés lenne rá. A beszélgetőkönyvek nevükből adódóan képesek az olvasót megszólítani, a beszélgetésbe bevonni. Különleges műfaj, nem is íródott belőle sok, mintha készítőjük csak a javára helyezné a hangsúlyt. Bérczes László nagyon jól kérdez, pont azt, pont akkor, és az olvasó által vágyott téma mindig előkerül. Első beszélgetőkönyvét a szintén nagyon szeretett és szerethető Cseh Tamással készítette (Bp. 2008). Aztán nem sokkal később (Bp. 2016), dialóguspartnere lett a fantasztikus Törőcsik Mari.

Velem sokunk szeretett ékszerdobozkája, ahova jó visszatérni. Vas megye szülötteként, azért is olyan kedves e kötet számomra, mert a beszélgetések helyszíne a színésznő velemi háza. Büszkeség tölt el, amikor az alpokaljai kis faluban a saját maga nevelte lucfenyője társaságban mesél a cannes-i életműdíjról, a főiskolai felvételiről, példaképekről, Alföldi Róbert érthetetlen magányáról, a Magyar Köztársaságtól kapott kitüntetéseiről, családjáról, gyermekkori élményeiről. A légkör intim, néha már fájóan őszinte. Bérczes László kérdez, és a válaszokból kiderül, ki is az a Törőcsik Mari. És ebben van némi szándékosság. A színésznő megérinti az olvasót, vele is beszélget, és ennek a beszélgetésnek – a kötet szerkezetéből adódóan – nincs vége. Bármikor, bárhol folytatható, csak fel kell ütni a kötetet és elmerülni a színészóriás univerzumában. A kötet több mint kérdésekre felfűzött életrajz. Érzelmi térkép, a világ a Nemzet Színészének szemüvegén keresztül. Végül egy részlet a kötetből, mely aktuális mondanivalót tartogat:

„Az olvasó kedvéért jöjjön egy rövid helyzetjelentés: a velemi ház kertjében ülünk, május van, tavasz. Gyönyörű idő. „Örüljünk annak, hogy süt a nap!” Ezt mondta egyszer egy interjúban, éppen nekem.

Igen annak nagyon tudok örülni. […] De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. Ezt akarom én ezzel elmondani. A kedvenc Pilinszky-soraim is erről szólnak. Erről is. „Kimondhatatlanul jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Pici gyerekkoromtól fogva így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak vártam, hogy előbújjon a nap. Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz.”

Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta