Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány

Jelzet: H 93

Haňta a papírfeldolgozóban préseli a hulladékot ócska masinájával egy még ócskább pincében, melyet már plafonig ellep a papírhulladék. Csak öntik és öntik a nyíláson át be a szemetet, hentesüzlet véres papírdarabjaitól kidobott szentképeken át háborúból menekített könyvtár felbecsülhetetlen értékű könyveiig. Haňta lassan halad a munkával, főnöke sírva könyörög neki, hogy dolgozzon gyorsabban. De nem teheti, hiszen teremteni akar valamit, értelmet akar adni munkájának, lelket tenni belé, ezért minden egyes préselt bálába belecsempész valamit, ami számára a mindenséggel ér föl.

Egy-egy könyvet vagy festményreprodukciót azok közül, amit a 35 év alatt kihalászott a szemétből és elolvasott, kultúránk legnagyobbjait rejti bele a döglegyektől zúgó véres papírcafatokból készült undorkockákba is. Csak Haňta tud róla, hogy minden egyes bálában ott rejlik egy remekmű. Közben szorgosan issza a korsó söröket, hogy képes legyen elviselni munkájának, a pusztításnak borzalmas gyönyörűségét. Bolyongásai és emlékei által különc figurák egész sora bukkan fel a zavarodott esztétikaprofesszortól a vasutas nagybácsin át a nagy szerelem Mančinkáig.
 
De nem elég, hogy 35 évnyi munka alatt akaratlanul műveltté vált és mechanikus munkáját művészetté formálta, Haňta ez alatt az idő alatt hazahord kéttonnányi könyvet, melyek ágya fölött plafonig tornyosulnak, így álma sem lehet nyugodt – egy rossz mozdulat, és a könyvtömeg agyonnyomja őt.
 
Haňta meg akar menteni valamit a hanyatló régi világból. Hőn szeretett présgépét is felváltják a modernebb szerkezetek, pedig Haňta egyetlen vágya, hogy nyugdíjazása után megvásárolja a hidraulikus prést, hű társát, és saját otthonában gyártson minden nap egyetlen bálát, de azt csupa nagyszerű könyvből. Tervét épp a megállíthatatlan fejlődés hiúsítja meg. Elbocsátása elviselhetetlennek bizonyul számára, és végzetes döntésre szánja el magát, hogy megalkossa fő művét. Vagy talán csak képzeletében történik meg a végső nagy tett?
 
Hrabal megrázó írása egy zaklatott, áradó monológ, melyben képzelet és valóság egyre inkább összefolyik, akárcsak fájdalom, gyönyörűség, öröm és kétségbeesés, csodálat és borzalom.
 
(A kisregény a Gyöngéd barbárok címet viselő kiadásokban jelent meg, önálló kötetként nem.)
 
 Ajánlja: Varga Dorottya