Robert Matzen: A holland lány
Az angyali személyiséget beleverték a fejébe, nemcsak Anya, hanem a könyörtelen tánctanárok, a kegyetlen német hatóságok és három különböző ország bombái is. Az önuralom túlélési stratégia volt a legsötétebb időkben, amikor elhurcolták az ismerőseit, akik nem tértek vissza többé; amikor elfogyott az élelem, és hetekig, hónapokig alig volt mit enni… Hepburn maga volt az őszinteség, becsület és hitelesség. Személyében hordozta mindazt, amit lerombolt és amit épített a háború. Túlélő volt. Igen, titkokat hordott a szívében, nehéz terhet.
Jelzet: 791 M 44
Ki ne ismerné a Római vakáció (1953) című romantikus filmet, Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével? Ez volt a színésznő első filmes főszerepe s ez tette világhírűvé. Anna hercegnő szerepére alkalmasabb színésznőt nem is találhattak volna, mint az „angyali személyiségű” Audrey Hepburn. Hogy mi formálta ilyenné, megtudhatjuk Robert Matzen könyvéből, akinek legismertebb könyvei Hollywood és a második világháború kapcsolatát dolgozzák fel, helyszíni kutatásait is felhasználva.Audrey gyermekkorát Arnhemben és Velpben töltötte, tíz éves volt, amikor a németek megszállták Hollandiát, és elmúlt tizenöt, mikor véget ért a háború. Adriaantje Kathleen van Heemstra Ruston 1929-ben született. Anyja, a fríz vérből való Ella van Heemstra bárónő szigorú viktoriánus elveket valló, erős akaratú ember volt. Apja, John Ruston, egy fiatal „angol léhűtő”, aki ebből a második házasságából is korán kilépett, bár a szülőket egy közös „szenvedély” összekötötte: mindketten rajongtak Adolf Hitlerért. 1935-ben részt vettek Nürnbergben a náci párt éves kongresszusán, s Ella „hatalmas, délceg, büszke nemzetként” írt róluk odahaza a nemzetiszocialista hírlevélben. Nézetei később, a háború alatt gyökeresen megváltoztak, de Audrey egész életében hallgatott anyja „szerepéről”.
Hatéves volt, mikor apja elhagyta őket, sosem heverte ki teljesen az elválás okozta megrázkódtatást. Ráadásul a család teljesen szétszakadt, bátyjai Hágába költöztek, anyja Belgiumba, ő Angliába került egy kis magániskolába, angoltanulás céljából. Közben a nyolcéves Audrey „beleszeretett a táncba”, elkezdett balettórákat venni, s ez a félénk kislány a tánccal tudta kifejezni magát. Hollandiába, Arnhembe költözve folytatta a tánctanulást, balerinának készült. A háború alatt is „fellépett”: az ellenállásnak „gyűjtöttek”, és tanította a helybeli gyerekeket, addig, míg az éhezéstől már elfogyott a fizikai ereje. A tánc megalapozta testi-lelki állóképességét és fegyelmezettségét, ami egész életét végigkísérte.
1939-ben a semleges Hollandia öt nap alatt került a német megszállók uralma alá, s a lakosságnak mind több szenvedésben volt része. Audrey családja mindvégig összetartott, sajátos humoruk sok mindenen átsegítette őket. Szeretett Otto bácsikáját és a család egy másik tagját ugyanis kivégezték, megtorlásul az ellenállás szabotázs-akciójára. A gazdag Hollandiát – ahol a kenyér mindig nagy becsben volt tartva, a német megszállók és a hadsereg ellátására – teljesen kifosztották. A lakosság 1941 karácsonyától már éhezett, majd az állandósuló bombázások közepette fűtés, víz, világítás sem volt. Sokan éhen haltak, megfagytak vagy elpusztultak a bombatámadásokban. Audrey családjával átélte a Marker Garden hadművelet hidakért vívott csatáját (Arnhem, 1944). A brit (és amerikai) légideszant-hadosztály a túlerővel szemben nem járt sikerrel, nagy részük elpusztult vagy fogságba esett, s a hadifoglyokat napokon keresztül terelték Velpen át. A hollandok mindent kockára tettek, hogy segítsenek a hős „tommyknak”, akiket egyébként a német katonák is hősként tiszteltek. Bújtatták őket, megosztották velük kevéske ennivalójukat, az orvosok a kórházakban titokban gyógyították őket. Audrey is részt vett az ellenállásban, dolgozott a kórházban, bújtattak brit katonát. Nehéz, félelemmel és szenvedéssel teli időszak volt, de az emberek összetartottak, mindenüket megosztották, segítettek egymásnak.
Audrey később, olvasva Anne Frank naplóját, „lelki társként” tekintett rá: felolvasó körutakon „közvetítette a gondolatait, a szellemét”. Világszerte ismert színésznő lett, de amit ő igazán fontosnak tartott: az UNICEF jószolgálati nagyköveteként felszólalni a világ segítségre szoruló gyermekeiért. Különösen a háború sújtotta országok gyermekeiért, mert – ahogyan ő is megtapasztalta – az ártatlan gyermekek a legvédtelenebbek, a háború igazi vesztesei.
Szeretettel ajánlom ezt a rendkívüli bátorságról, kitartásról, összetartásról és mély szeretetről szóló történetet, ami Audrey Hepburn személyét még szerethetőbbé teszi.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
2022. május 17.