Mondj egy mesét a Földért!

A könyvtár falain kívül a felhők, az eső viaskodott a napfénnyel. Behúzódtunk hát az áprilisi időjárás elől a védett gyermekkönyvtárba. A természetet a hatalmas ablakokon keresztül engedtük be, ott kukucskált mesemondókra, és mesehallgatókra. A mesei térbe egy titkos szóval léptünk be, egyenként, egy borostyánnal „befuttatott” ajtón keresztül. Uvungelema …
Mesét mondtunk és hallgattunk a földi élet kezdetéről, az élettelennek, piszkosnak gondolt sár gyógyító csudaerejéről, az éhező állatok, emberek megmeneküléséről, a körülöttünk némán létező levegőt, élelmet adó természet felélesztéséről.
A világ több népe szólalt meg a népmese nyelvén. Afrikai, indián, magyar és japán történetek, amik megőrizték és továbbadják az ősi tudást: élni, tovább élni csak tisztelve, óvón, harmóniában a természettel, a Földdel lehet. Így lehetnek még télutók, amikor a föld réseibe suttogva mondhatjuk: Segíts, anyám! Fújd lélegzeted a földre! Válasz nem érkezik, de az elkövetkezendő napokon kizöldül a síkság, és a természet ünnepel.
Programunkkal a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület, a Meseút Egyesület és a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség kezdeményezéséhez kapcsolódtunk.