Az álmodó ember

Az emberek régi meggyőződése, hogy az álmoknak jelentésük van, isteni közléseket vagy jövőre vonatkozó jóslásokat hordoznak. A 19. századtól a lélektan kezdte vizsgálni az álom pszichológiáját, manapság inkább a tudomány és a művészet határterületén újra értelmezett élménynek tekintik. Ez a vaskos tanulmánykötet épp ezt a kettősséget reprezentálja; első részében a pszichológia, a neurológia és az elméleti vizsgálódások szemszögéből, második és harmadik részében az irodalmi fikció, illetve a vizuális művészetek felől közelítő tanulmányok szerepelnek benne. Az álom kortárs elméletei című rész első dolgozata a témakör kutatásának történetét és alapfogalmait tekinti át Freud Álomfejtés című alapvető munkájában kifejtett nézeteitől a mai hermeneutikai, versus dekonstruktív elméletekig, Jacques Lacan vagy Jacques Derrida véleményéig (Bókay Antal: Az álom pszichoanalitikai elméletéről). Egy-egy tanulmány szól az álomba zuhanás és az ébredés élettani jelenségeiről. Horváth Eszter érdekes témaközelítésű munkája (A virtuális realitása, avagy az élet álom) arról szól, hogy az ember mindig is tudta, hogy az élet túlnyúlik az ébrenlét szabályozott, ráncba szedett világán, és hogy az álomban elmosódnak a valóság és a ráció keretei. A szerző kommentálja Heller Ágnes Az álom filozófiája (2011) című könyvét, majd számba veszi a témakör újabb és releváns irodalmát, Michel Foucault, Gaston Bachelard és Jean-Luc Nancy írásait. A kötet második részének (Az álom és az irodalmi képzelet) 17 dolgozata az álom irodalmi ábrázolásai fölött tart szemlét az ókori görögöktől Szent Ágoston Vallomásain és a 19. századi angol írókon át Radnóti Miklós, Krúdy Gyula, Csáth Géza, Czóbel Minka, Jékely Zoltán, Weöres Sándor műveiben kimutatható álommotívumokig. A harmadik rész (Az álom és a vizuális művészetek) öt tanulmánya a képzőművészetet vizsgálja az álomlátás témájában, mégpedig a szombathelyi püspöki palota dísztermének Maulbertsch-mennyezetképétől a 18. századi francia festészet álombeli tájairól készült ábrázolásain keresztül a kortárs magyar képzőművészet (Bodóczky István, Czene Márta) alkotásaiig. Szó esik még Shakespeare A vihar című drámájának Derek Jarman 1979-ben készült filmadaptációjáról, Fábri Zoltán és Szabó István szürrealista álomábrázolásairól, vagy Makk Károly és Huszárik Zoltán tudatábrázolásairól. A tanulmánykötet egészének tanulsága, hogy az álom nem csupám pszichológiai, neurológiai szempontból vizsgálandó jelenség, hanem kulturális képződmény, filozófiai vetülete is van, művészeti inspiráció is, és mint ilyen, a valóság része. A sokoldalú közelítés- és szemléletmódok okán Az álmodó ember című tanulmánygyűjtemény helyet kaphat minden bölcsészeti állományrészben. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk