Claire Lombardo: Sosem voltunk boldogabbak

Egy rendkívüli család történtét meséli el több mint hétszáz oldalas, három generáción átívelő regényében Claire Lombardo. Sorensonék elsősorban azzal tűnnek ki az átlagból, hogy a szülők, Marilyn és David még negyven év házasság után is izzó szenvedéllyel rajonganak egymásért, szerelmüket nem kezdte ki az idő, nem laposították el a hétköznapok, négy lányuk születése csak egyre közelebb hozta őket. A hetvenes évek legbolondosabb időszakában kezdtek el járni, hamarosan megesküdtek és megkezdődött álomszerű életük. 2016-ra - amikor a történet java játszódik - a gyerekeik már felnőttek, és nagyon különbözőek lettek. A legidősebb, Wendy hamar megözvegyült, s most két vigasza van: a nála sokkal fiatalabb férfiak társasága és az ital; Violetből megkeseredett háztartásbeli lett, aki súlyos szorongással, önbizalomhiánnyal küszködik; Liza nemrég kapott egyetemi tanári állást, de a magánélete romokban hever, mert teherbe esett egy férfitől, akit nem biztos, hogy szeret, és így a gyermeket sem akarja megtartani; Grace pedig, a legfiatalabb, olyan titkot rejteget, amiről senkinek nincs semmilyen tudomása a családban. Ami közös a nővérekben, hogy valamennyiüket nyomasztja, hogy lehetetlennek érzik azt, hogy olyan szerencséjük legyen a szerelemben, mint a szüleiknek. Egy váratlan esemény azonban széttöri a róluk alkotott idealizált képet: megkeresi vér szerinti családját Jonah Bendt, akit tizenöt évvel korábban Violet titokban szült meg és adott örökbe - és ezzel felszínre kerül Sorensonék múltjának változatos és ellentmondásos, korántsem felhőtlen, hanem emberi gyarlóságokban igencsak bővelkedő múltja cifra kamaszkorral, hűtlenséggel és bűntudattal, egymásra való nehezteléssel - de ugyanakkor az öröm transzcendens pillanataival is, amelyek miatt valóban érdemes élni... / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: L 77