F. Várkonyi Zsuzsa: Béke volt

A mostani regény előzményének tekinthető, Férfiidők leányregénye című könyvében egy korántsem könnyű történelmi korszak humánus-emberi arcát felvillantotta fel F. Várkonyi Zsuzsa. Két főhőse, Aladár és Klára (Aldó és Süni) történetén keresztül egyfajta választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet átmenteni, megőrizni olyan alapvető értékeket, mint őszinteség, szeretet, család. A történetbeli Klára a mostani regényben, amely a ’70-es években játszódik, már felnőtt nőként lép színre. Egy véletlen folytán találkozik élete szerelmével, Zoltánnal. A férfi orvos, Klára pedig németből és angolból fordít szakcikkeket a Gyógyászati Hetilapnak. Már megismerkedésük pillanatában érzik, hogy valami különleges történik velük, mert ez a találkozás akár egy életre szólhat. Klára azonban sokkal fiatalabb Zoltánnál. A férfinek már van egy kisfia, Péter és meglehetősen bonyolult a kapcsolata feleségével, Katival, aki nem igazán alkalmas az anyai szerepre. Zoltán elválik, Kati pedig Ernővel házasodik össze, születik egy közös gyermekük, Eszter, majd az asszony egy napon váratlanul kereket old, magára hagyja a kislányát és a férjét is. Zoltán és Klára őszintén szeretik egymást, de a lány úgy érzi, a korkülönbség elválasztja őket egymástól, ezért szakít a férfivel. Később azonban végleg összekötik az életüket és a különös „mozaikcsaládba” tartozik most már Zoltán és a kisfia, Péter, Ernő kislányával, Eszterrel együtt és természetesen Klára is, aki anyaként neveli a gyerekeket, miközben tökéletes otthont, harmonikus családot teremt maguknak. Az író ismét a család, a szeretet megtartó erejét helyezi fókuszba, miközben arra is választ ad, hogy önmagunk elfogadása esendőségeinkkel együtt olyan, hiteles élet alapját teremti meg, amelyből két ember boldogsága eredeztethető. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: V 49