Grecsó Krisztián: Valami népi

Grecsó Krisztián legújabb kötetében huszonkilenc novellát olvashatunk négy ciklusba rendezve (Fehérben fehér; Örökrangadó; Istennek nehéz; Lombikok). A rövidprózai írások organikus módon viszik tovább mindazt, amit Grecsó korábbi köteteiben is színre vitt: a magyar vidék évtizedes vagy évszázados tapasztalatait, a kisiklott sorsok kilátástalanságát, a megrekedt magyar élet iszonyát, de eközben nem ítélkezik, távol áll tőle minden didaktikus felhang, egyszerűen csak láttat. Műveiben éppen a részletgazdagság lesz az a szinte már kegyetlen és morbid hozzávaló, ami összetéveszthetetlenné teszi azokat más kortárs szerző műveivel. Természetesen meg lehetne nevezni olyan alkotókat, akik látványosan hatottak Grecsóra: Nádas Péter és Borbély Szilárd írásművészete kitapintható az egyes jelenetekben, de a kötet írásai magukon hordozzák írójuk egészen sajátos kézjegyét is. Nyitó írásában apjának állít emléket, a falusi kubikos csak jobb életet akart, de mivel a körülmények ezt nem tették lehetővé, a bosszúvágy, a magának való, beilleszkedésre képtelen jellem sajátos életútra predesztinálja, amely a kommunista hatalom vidéki kiépülésével esett szerencsés vagy szerencsétlen módon egybe. A történetvezetés gyakran él a véletlennel: a felújítandó lakás falából előkerül egy évtizedek óta befalazott fehér hímzés, majd snitt, és a narrátor belekezd az anyag eredettörténetébe, ugrunk az időben, a két szál szereplői nem ismerhetik egymást, csak a szöveg, a mindentudó narrátor teremti meg ezt a kapcsolatot téren és időn át, amely mégis lefedi a magyar társadalom és a magyar történelem átalakulásait, a mai napig tartó (gyakran ki nem mondott) traumáit. A novellák e traumákat, történetek és láthatatlan kapcsolódási pontokat mutatják be a szépirodalom eszközeivel. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: G 62