Grzegorz Musial: Tamara, a vulkán húga

Az első szupersztár női művészként is emlegetett Tamara de Łempicka (1898-1980) életét dolgozta fel kétkötetes regényben Gzegorz Musiał. Az első kötet (Én, Tamara) 1939-ig dolgozta fel az életutat: gyermekkorát Lengyelországban, Svájcban és Itáliában, szülei válása után az anyjával Szentpéterváron töltött időszakot, a hozományvadász Tadeusz Łempicki ügyvéddel kötött házasságát, az 1917-es forradalmat követően Dánián és Anglián át Franciaországba való menekülésüket, festészete kezdeteit és ismertté válását az 1920-as és 1930-as években, s régi pártfogójával, diószeghi Kuffner Raoul báróval való második házasságát. A szerző a Tamara, a vulkán húga című második kötet elején itt veszi fel a fonalat. Pontosabban először 2010-ből szólaltatja meg a művész egykori jóbarátját, Pablót, majd immár maga Tamara beszél a kazettákon nem sokkal a halálát megelőzően, 1980-ban. Ekkor már a halálra készül, amit az éjjeliszekrényén heverő Lowry-regény, a Vulkán alatt is jelképez, s megfogalmazza végrendeletét, miszerint el kell őt hamvasztani és a hamvait majd bele kell szórni a Popocatépetl vulkánba. S innen emlékezik vissza élete 1939 és 1980 közötti szakaszára. Megismerhetjük Kizette nevű lányától való elválása körülményeit, az átkelést az Atlanti-óceánon és a megérkezést New Yorkba, az ott töltött időszakot és a világkiállítás megtekintését, rövidebb kubai tartózkodását, Kaliforniában, a hollywoodi dombok között töltött időszakot, az újabb éveket New Yorkban, újabb termékeny művészi korszakát, majd lassú elfeledését, Európába való visszatértét, férje halálát követően a lányával közös életet Houstonban, végül utolsó éveit a mexikói Cuernavacában, egy részben idősödő művészekből, részben pedig fiatal arisztokratákból álló nemzetközi társaságban. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk