Han Kang: Nem válunk szét

A Nobel-díjas dél-koreai író a lélek halk rezdüléseit csodálatos képekben megjelenítő regényében országa történelmének legsötétebb időszakát a barátság és a szeretet szinte már „mitikus” érzelmi szövetségének fényében mutatja be. Korea történelmének dermesztő időszaka volt, amikor a második világháború után az országot kettéosztották a nagyhatalmak. A szovjetek a félsziget északi, az amerikaiak pedig a déli részét szállták meg, így alakult ki a mai Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, 1948) és Dél-Korea (Koreai Köztársaság, 1948). Ez ellen Csedzsu-sziget lakói megpróbáltak tiltakozni, rátámadtak az amerikai kormány által irányított rendőrségre és katonai szervezetekre. A hatóságok végül brutális módon elfojtották a lázadást, a mészárlás következtében a szigeten lakók tíz százaléka, a falvakban pedig a lakosság hetven százaléka pusztult el a vérengzések alatt. A regény elbeszélője, Kjongha írónő, akinek 2014-ben megjelent egy könyve a csedzsu-i iszonytató eseményekről. Az asszony nem sokkal ezután különös álmot lát, fekete fatörzsek által jelzett sírok közt sétál, majd a tenger árja elfedi a temetőt és a víz elsodorja a csontokat is, Kjongha a látomás után rádöbben, „a hely a víz alá került sírhalmokkal és a néma fejfákkal a jelent tárja elém”. Az írónő lelki és szakmai válsága idején régi barátnője, Inszon, aki súlyos sérüléssel kórházban fekszik, arra kéri, utazzon el Csendzsuba, ahol a madarai élnek, adjon enni, inni nekik, hogy szerettei életben maradhassanak. Kjongha elindul az útra, amikor hatalmas hóviharba keveredik, ekkor látomásos „jelenésekben” összemosódnak elméjében az álom és ébrenlét fátyolszerű könnyedséggel lebegő képei. Inszon szekrényében az 1948-as mészárlásról szóló cikkeket talál, ennek nyomán jelen idejű elevenséggel törnek rá a szörnyűséges képekben manifesztálódó mészárlás történései, miközben kétségbeesett bűntudattal és reménnyel próbálja a jelenbe visszahozni a lelkét gyötrő múlt halottainak emlékét. Hang Kang egy odaadó, önzetlen, szeretettel teljes, csodálatos barátság jelenébe szőtte bele a múlt nyomasztó szörnyűségeit, miközben csend szülte „szellemlények” kísérik a lélek belső monológját halk rezgéssel közvetítő útján… Gyönyörűen megírt történet, amelynek minden sora „lágyan simogatja” az olvasót, ezáltal is fölemelve, értékes irodalmi élménnyé avatva a történetet. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk