Hatvany Helga: Viharos idők

A Hatvany-Deutsch család három generáció alatt vált báróvá, gőzmalmok, bankok, cukorgyár, konzervgyár tulajdonosává, a hatvani kastély és birtok urává. A szerteágazó család tagja volt többek között Hatvany Lajos író és Hatvany Ferenc festő, műgyűjtő, másik ágon az orientalista Hatvany Bertalan, a Szép Szó alapítója, aki az első zsidótörvény után Párizsba emigrált. Az ő fia volt Hatvany József fizikus, aki Angliában, bentlakásos iskolában tanult a második világháború kezdetén, onnan pedig kommunistaként tért haza. A lánya, Hatvany Helga Budapesten született 1960-ban. Két évet járt az ELTE angol szakára, de aztán apja munkahelyén, az MTA SZTAKI-nál lett nemzetközi konferenciák szervezője. A rendszerváltás után a Sun Microsystems számítógépes cég budapesti irodájában dolgozott, és ott ismerkedett meg amerikai férjével, akivel 1994-ben San Franciscóba költöztek. Számítógépes cégeknél nemzetközi üzletfejlesztéssel foglalkozott, a negyvenes éveiben azonban felhagyott az irodai karrierrel, és lovaglással foglalkozott, az utóbbi tíz évben pedig kiterjedt családtörténeti kutatásokat végzett, melynek eredménye a Viharos idők címmel megjelenő kötet. Elsőként felidézi egyik meghatározó párizsi emlékét 1965-ből, valamint szeretett édesapja alakját, majd innen kanyarodik vissza az időben, hogy az 1700-as évek végétől fejtse fel a család históriáját. Elsőként dédnagyapjáról, Deutsch Ábrahámról ír, aki Kőszegről költözött Aradra, ahol vegyesbotot nyitott, majd fiáról, Deutsch Ignácról, aki a családi vállalkozás mellett az Aradi Első Takarékpénztárban vállalt fontos szerepet, majd 1856-ban Pestre költözött, és megalapította a Deutsch és Fia terménykereskedő céget, melyet nyolc évvel később a tőzsdére is bevezetett. Megismerhetjük a vállalkozás terjeszkedését, felfutását a cukorgyártásnak köszönhetően, a bárói cím megszerzését a huszadik század hajnalán, a későbbi leszármazottakat, Hatvany Lajos és Ferenc munkásságát, a család művészeti mecenatúráját, Hatvany József gyermekkorát, számos családtag nyugati emigrációját a zsidótörvények miatt, apja angliai tanulmányait és hazatértét, bebörtönzését a Rákosi-korszakban, szabadulása után a számítógépes tervezés és gyártás úttörőjeként kifejtett munkásságát, a családalapítás körülményeit vagy éppen sok idő után az első külföldi utakat. A szerző saját gyermek- és fiatalkorát is tárgyalja, ír nyugatra disszidált rokonaik első magyarországi látogatásairól, saját pályája kezdeteiről, édesapja betegségéről és 1987-ben bekövetkezett haláláról, és legfontosabb hagyatékáról, ahogy ember tudott maradni minden körülmények között. A szöveget fekete-fehér fotók kísérik. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: 929 H 40