Életünk 2024. 1. szám

Zalán Tibor meseregénye lezáró befejező részéhez érkezett. Egy igazán szép és megindító történet, melynek kapcsán Weöres Sándor Buba éneke jut eszembe: „anyám nélkül, mindig sírdogálnék”. Bálint Zsolt újabb értékes kutatásának eredményeit osztja meg szintén Csontváry A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című festménye kapcsán. Kőtáblák, madarak és faágak sokatmondó elhelyezkedései, rejtélyes ábrázolásai. Buji Ferenc, Enyedi Ildikó rendező a „Testről és lélekről” című nagyjátékfilmjének elemzésére vállalkozik. Az önmagába való bezártságból való kiszabadulás lehetősége csodákra képes. Így történhetett meg hogy különös szerelem alakul ki két ránézésre cseppet sem összeillő ember között. A filmkritika szubjektív gondolatokat és cselekményleírást tartalmaz. Fábián László, Garas Kálmán fotóművészt köszönti Személyiségnek lenni a legtöbb című könyve megjelenése kapcsán. Munkásságát röviden így foglalja össze: „Vas megyei elkötelezettsége semmi esetre sem kísért provincializmussal. Éppen ellenkezőleg, fotóival azt kívánja példázni, hogy minden pillanatot meg akar örökíteni, ami hangsúlyos ebben a kultúrában. Portréalanyai jobbára itteni megmutatkozásaik során kerültek lencsevégre, mégis inkább úgy, ahogy átadtak magukból valamit vendégeskedésükben”. Ehhez stílusosan kapcsolódva a lapszámot Garas fotók díszítik. A szüleinkkel való kapcsolat meghatározza önismeretünket, ezért is nagyon intim és merész vállalkozása Baranyai Lászlónak, hogy beavatja olvasóit legkorábbi gyermekkori élményeibe. A legfontosabb üzenete ennek a meghatározó jelenségeket közlő élménycsokornak talán, hogy sosem késő az önismereti munka megkezdése, folytatása. Ennek kapcsán ajánlanám még Báger Gusztáv Evolúció és Csontos Márta A begyűjtő című verseiket. Időnként gondolatban visszatérünk gyermekkorunk kis falujába, és ha ugyan vékonyodnak is a körvonalak, mégis stabil alapjai az újra és újra lezajló megújulásainknak. Faludi Ádám kisprózái egészen biztosan és pontosan megmondják, leírják a valótlant, a bizonytalant. Olyan különös lényekkel ismertet meg, mint a nyirkos bányagödrök környékén élő erdei füvesbagoly, vagy az erdei sikattyú, a faragott görög húsról nem is beszélve, amin annyira látszik, hogy ki tudja. Mosolyogató, ugyanakkor jóérzéssel elgondolkodtató alkotások ezek. Rövid, szubjektív ajánlómat Fenyvesi Ottó Hétköznapi szürreál című versének soraival zárom:

„Csak semmi patetika és szájbarágás.
Vigyázz a szóközi eresztétekre,
mondanivalód fűzd feszesebbre,
semmi csavaros és kecses hevülés.
Semmi tobzódás.
És figyelj a margóra!”
 

Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta