Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia

Mondják, a sportban és az életben nincsenek „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatok. A sikeres veterán krimiíró, Kondor Vilmos mégis a valóság erejével képzelte el, milyen lett volna Az első budapesti olimpia. Elhagyva a hét kötetre rúgó Bűnös Budapest-ciklusban megidézett harmincas és ötvenes éveket, a Második magyar köztársaság című regényével tavaly útjára indította alternatív tematikus történelmi sorozatát, ahol is 1944-ben Magyarország kiugrási kísérlete sikerrel járt, és a háború végén nem az ún. keleti blokkhoz tartozik. Nincsenek szovjetek vagy kommunista hatalom, jólét uralkodik, a köztársasági elnök pedig ifjabb Horthy Miklós. A fiktív sztori az olvasókat sem hagyta hidegen: a szerző idén tavasszal elnyerte érte a Zsoldos Péter-díj Közönségdíját. A jelen folytatáskötetben a megismert főhős, Nemes Albert, az éles eszű, remek intuíciókkal megáldott főfelügyelő és még sok mellékkarakter ismét felbukkannak. 1968-ban járunk, és Mexikóváros sorozatos diáktüntetések okán lemondja az ötkarikás játékok megrendezését, ezért Budapest ad otthont a XIX. nyári olimpiának. A város hemzseg a turistáktól és külföldi sportolóktól, mindenki lázban ég és Szécsi Pál olimpiai himnuszát énekli. A magyar úszócsapat legígéretesebb tagja, az amerikai származású, honosított Ike „Johnny” Wilkerson azonban versenye kezdetén holtan süllyed a medence aljára. Szervezetében többféle drogot is találnak, egy erdélyi terrorista szervezet, A Fejedelem kardja pedig magára vállalja a gyilkosságot. A budapesti rendőrség főkapitánya, az előzményből is ismert Kádár János azonban a mérgek összetétele alapján nem politikai indítékra gyanakszik. A történet narrátora, Nemes százados kapja meg a fiatal olimpikon ügyét, és mellé ismét egy új társat, a Kecskemétről érkezett, nyugdíj előtt álló Magyar Tivadar felügyelőt, aki épp főhősünk ellentéte: hallgatag, régi vágású, kellemetlen és módszereiben brutális. A két nyomozó nehezen csiszolódik össze, és közben Nemest ismét szorítja az idő: egyrészről az amerikai nagykövetség Ms Edith Adler személyében folyamatosan nyomás alatt tartja, az olimpiai szövetség (élén Sebes Gusztávval, köztük Halassy Olivérrel vagy Gerevich Aladárral) pedig inkább nehezíti a nyomozást, ráadásul felettesei közt hatalmi harcok vannak kialakulóban. Kondor regényeinek mindig is az egyik szereplője volt a főváros. Az alternatív helyszín fejlettségét érzékelteti, hogy a mozgatható modulokból álló és cölöpökre épült olimpiai falu Friedman Yona János (aki valóban a mobil építészet egyik megteremtője volt) tervei alapján épül meg a Margit-szigeten. Bár Bibó István polgármester nem rajong a koncepcióért, mégis népszavazást ír ki a megépítéséről. Ismét feltűnik a Gotham Citynek becézett, Deák téri főkapitányság és a Szabadkikötő (gyakorlatilag a Duna teljes budapesti szakasza Újpesttől Csepelig) csempészeinek veszélyes világa is. E mellett további létező történelmi személyek és hírességek is feltűnnek a könyv lapjain. A nyomozás során kiderül, hogy az ünnepelt sztársportoló és szerelme, Erőss Szilvia (szintén az úszósport nagy reménysége) élete korántsem olyan csillogó, mint amilyennek a magazinok lefestik. Az író kíméletlen őszinteséggel tárja fel az élsport embertelen világát. A Nemes-Magyar nyomozópáros minél tovább jut a szálak felgöngyölítésében, annál egyértelműbbé válik, hogy a tettest a sport berkeiben kell keresni. Bár finom humor szövi át a párbeszédeket, beszólásokat, a végkifejlet elég nyomasztó, hiszen nem kell erőszakos bűncselekmény, véres gyilkosság ahhoz, hogy megrázza az olvasót az érzelmi abúzus sokszor kegyetlenebb alkalmazása. Összességében mégis érdekes csemege. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: K 68