Kőszeghy Péter: Édes savanyúval

Az irodalomtudós és könyvkiadó regényének főszereplője Lang László, aki idős emberként magányosan él a fővárosban, és még ennél is magányosabb életre vágyik. Fölszámolja budapesti otthonát, és vidékre, a szerb határ melletti falucskába költözik. Önkéntes száműzetésben, szinte teljes elszigeteltségben, jóformán csak az emlékeinek él. Amikor a falu kocsmájában megkérdezik tőle, miért költözött ide, azt feleli: ha válaszolna, az életgyónás lenne. Kőszeghy Péter regénye voltaképp Lang László emlékező életgyónása, annak is különös formája. A regény bevezető fejezete (Utóélet) a vidékre visszahúzódó főhős napkait idézi meg, innét kezdődik a voltaképpeni elbeszélés, az emlékezések sora (Az élet). Az emlékek pedig emberi alakokat, illetve Lang László emberi kapcsolatait jelentik. Az első szereplő a gyermekkori szerelem, Ági, akinek Táti volt a beceneve, faluja, Tát nevéből adódóan. Fölidézi féltestvére, Júlia alakját, aztán a barátok, ismerősök és főként a barátnők arcát és a hozzájuk fűződött kapcsolatát. Szinte kéjesen emlékezik, mert egyrészt ez az életformája, másrészt úgy tartja, nem a fölidézett emlékkép, hanem maga az emlékezés a fontos, annak sok-sok tényszerű és érzelmi vonatkozása. Lang László fejében asszociatív módon kavarognak a gondolatok, az arcok, a helyzetek, a régi kocsmák, a falvak és városok képei; számos apró történés és epizód, helyhez és korhoz kötet érzet tolul föl benne. Emlékezésének az is sajátja, hogy jól tudja, az eltelt idő sok idegen benyomást, máshonnét származó réteget rakott az eredeti emlékekre, ő pedig szeretné letisztogatni e patinát, ezt a kiismerhetetlen eredetű és torzító hatású ráadást. Az idős Lang László, aki korábban elutasított minden orvosi kezelést, rosszul lesz, kórházba kerül, de a teljes leromlás állapotában is hajdani benyomásaira, halovány érzeteire emlékezik. Talán épp ezek voltak azok a bizonyos eredeti, tiszta emlékek. Kőszeghy Péter regénynek stílusa hőse gondolatait képezi le, a maguk spontán, utalásos, gondolattársításos mivoltukban, sokszor csak tőmondatokban, félmondatokban. Ez az egyszerre feszes és anekdotikusan elbeszélő stílus sajátos dinamikát kölcsönöz a regény textusának, amely lendület képes egységessé összefogni a nagyon különböző életképeket, epizódokat, ahogyan az édes és a savanyú is képes sajátos, egyedi ízvilágot összeadni. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk