Pip Williams: Elveszett szavak szótára

A londoni Filológiai Társaság bizottsága 1857-ben adta ki a felhívást egy új angol értelmező szótár, az Oxford English Dictionary elkészítésére. A tervből valóság több mint húsz év múlva lett; 1879-ben nevezték ki a leendő szótár főszerkesztőjéül James Murray-t, aki a feleségével, Adával együtt Londonból Oxfordba költözött, hogy a legnagyobb nyugalomban dolgozhasson a hatalmas munkán. E célból épült kertjük egy eldugott szegletében egy kis melléképület, amelyet Scriptoriumnak neveztek; itt dolgozott sok éven át Murray és elkötelezett szótárszerkesztő csapata. Eddig a valóság - és itt csatlakozik fel Pip Williams fikciója az alaptörténethez. Regényének központi alakja Esme, akinek az édesapja Murray közvetlen munkatársa, aki a Scriptoriumban végzi elmélyült munkáját a többi nyelvésszel együtt. Minden nap vele tart Esme is, mivel a felesége, Lily nem sokkal korábban meghalt, és nem tudja kire bízni a gyermeket. Míg a komoly tudósok dolgoznak, a lányka az asztal alatt meglapulva hallgat, és azzal üti el az időt, hogy a szándékosan kiszortírozott vagy véletlenül lehullott cédulákat böngészi - azokat a kifejezéseket, amelyek valamiért nem kerültek be a nagyszótárba. Az "elveszett szavakat" Murray-ék kis szolgálólányával, Lizzie-vel együtt egy fadobozba gyűjtik, és egy idő után felfigyelnek rá, hogy sok közülük a nőkkel és alacsony sorban élőkkel kapcsolatos. Esme ezekből állítja össze az Elveszett szavak szótárát, amely aztán arra inspirálja, hogy lépjen a tettek mezejére, tegyen azokért, akikről ezek a kimaradt címszavak súgnak. Így lesz Esméből az éppen akkor induló feminista mozgalom egyik vezéralakja, az első azok közül, akiknek köszönhetően a figyelem az elnyomottak felé fordult a huszadik században... / Forrás: www.kello.hu