Sánta Sára: A magyar ókorkutatás atyja, Schönvisner István

Az ELTE BTK klasszika-filológusa, aki jelenleg a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének posztdoktori ösztöndíjasa, jelen monográfiáját a hazai ókortudományt megalapozó kutató, Schönvisner István személyének szentelte. Sánta Sára részletekbe menően bemutatja a 18. században élt tudós jezsuita életét és munkásságát, már amennyit a fellelhető források lehetővé tesznek. Schönvisner ugyanis hiába hagyott maga után komoly tudományos életművet hátra, személyéről csak elszórt adatok állnak a kutatók rendelkezésére. Pedig ő volt az első tudós, aki tudományos igényű ásatást vezetett Magyarországon; tudományos eredményeit pedig szervesen kiegészíti intézményszervező és -vezető tevékenysége. A bevezető gondolatokat követően a kötet első fejezete a korszak antikvárius hagyományával, régiségbúvár attitűdjével és az ebből formálódó tudományos alapokon álló régészet kialakulásával indítja az értekező részt. A második fejezet Schönvisner tudós elődeit veszi számba, a 18. századi ókorkutatás történetét. A harmadik részben Schönvisner életpályarekonstrukcióját olvashatjuk, melyben az egyetemi közeg, a jezsuita rend és a könyvtárak játszottak meghatározó szerepet. A negyedik fejezet teljes egészében a tudós könyvtárost állítja olvasói elé, a nagyszombati évek után az Egyetemi Könyvtár érem- és régiséggyűjteményének kialakítását és bővítését. A következőkben az érem- és régiségtan oktatásának megalapításáról tudhatunk meg többet, melyben szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett a tudós egyházfi. Majd Schönvisner tudományos munkái következnek (De ruderibus; Commentarius). Nevéhez fűződik az első várostörténeti monográfia megírása is hazánkban: 1791-ben jelentette meg ugyanis Szombathely történetét. Végül numizmatikai munkásságáról olvashatunk. Az összegzést követően a felhasznált irodalom, a kötet tartalmának angol nyelvű összefoglalója, illetve a mutató és egy képmelléklet kapott helyet. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk