Vámos Miklós: Teendők halálom után

Füsti Tamást álmából ébreszti fel a telefon csörgése, a rendőrségről egy nyomozó őt keresi. Ifjabb Füsti Tamás, azaz Tom nem érti mit akarnak tőle, amikor a rendőr azt kérdezi, ismer-e egy Pé Smit, vagyis Smith nevű férfit. Tom hiába kutat az emlékei között senkit sem ismer ilyen névvel, pedig fent nevezett, mint egyetlen magyarországi ismerősét, az ő nevét adta meg a rendőrnek. Lassan tisztulni kezd a kép, kiderül, hogy Tom nagybátyja, Mister William Lorenzi, később Sir vagy Lord William Londonban élt és 1957-ben fogadta fel a Ladánybenéről származó, magyar állampolgár Kovács Sándort, aki élete végégig lakájként szolgált nála, ő adta neki az angolos Alex Smith nevet. A Lord is magyar volt, de szerette volna végleg maga mögött hagyni a múltat, ezért kizárólag angolul beszélt, majd Alex, alias Sanyi is rákényszerült, hogy kizárólag angolul szóljon gazdájához. A Lord unokaöccse, Füsti Tamás nem igazán őriz szép emlékeket arról, amikor feleségével együtt meglátogatták Londonban a nagybácsit, aki meglehetős angol hidegvérrel kezelte vér szerinti örökösét. Miután az idős Lord meghalt Alex Magyarországra jött, hogy tájékoztassa az örököst, Tomot a nagybácsi elhunytáról. Azonban férfit az utcán leütötték, megfosztották a pénzétől, egy kórházi ágyon ébredve adta meg Füsti Tamás elérhetőségét. Ebből az alaphelyzetből bomlik ki a történet, Tom és Alex kalandjai, amikor a vasfüggöny két oldalán élt rokonok egymásra találnak, mégha egy közvetítő révén is, de felélednek az egykori családi bűnök és erények. Vajon mit tud kezdeni ezekkel az emlékekkel a halottait eltemetett, életben maradt rokon? - erre a kérdésre keresi a választ Vámos Miklós érzékeny rezignációval megírt, a rokoni kapcsolatok összetettségét, szövevényét monitorozó új kisregényében. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: V 28