Jonathan Hancock olyan gyakorlatokat dolgozott ki, amelyek segítenek fejleszteni, szinten tartani az emlékezőképességünket - méghozzá nem magolással, kínkeservvel, hanem könnyed, játékos és kreatív módon. Ehhez különféle módszereket kínál. Vannak olyan memóriafejlesztői, amelyek úgy működnek, hogy rendszereket kell alkotnunk, majd felidézni a részleteket. Az első szakaszban feltárja az emberi memóriában rejlő elképesztő lehetőségeket és definiálja az emlékezet fogalmát. A folytatásban három tematikus fejezetbe rendezve sorjázik a több mint félszáz játékos memóriafejlesztő gyakorlat.
Még mielőtt a koronavírus-járvány, majd pedig a háború és az energiaválság elkezdte volna drámai erővel átalakítani addig ismert, megszokott világunkat, már többen jelezték, hogy a közeljövő változást fog hozni. Közéjük tartozott a Mamagésa is, aki egy 2017-es könyvében (Félelem nélkül) már beszélt a küszöbön álló, nagy volumenű össztársadalmi eseményről, sőt paradigmaváltásról, amely elsősorban a női öntudat, másodsorban a teljes magánélet területén lesz tapasztalható. Nos, megérzése teljes mértékben helyes volt, így jelen művében - továbbgondolva a korábbiakat - már a javában zajló korszakváltás új, szakrális nőképét vetíti elénk.
Annak ellenére, hogy azzal talán mindenki tisztában van, hogy agyunk mennyire páratlan, működésének pontos módját, a tanulás folyamatát csak kevesen ismerik. Pedig éppen ezek révén tehetnék szert olyan tudásra, amellyel a tanulás, és az arra épülő, valamint azt meghatározó kognitív folyamatokat is magasabb szintre emelhetnénk. A jelen kötet szerzője csodálattal tekint az emberi agyra, arra a végtelen lehetőséghalmazra, amely e 86 milliárd idegsejt kapcsolati rendszerében rejtezik. Stanislas Dehaene szeretné olvasóit arra is megtanítani, hogy miért és hogyan érdemes tanulni.
A Skandináv krimik egyre népesebb családján belül az izlandi regények önálló kategóriát képviselnek, s ha az olvasó belelapoz a hazánkban sem ismeretlen író legújabb művébe, azonnal megérti, miért gondoljuk így. Arnaldur Indriðason a kortárs izlandi krimi koronázatlan királyaként egy tőle is szokatlanul sötét színekkel megfestett északi noir-t ad át olvasóinak. A karakterek jellemrajza finoman árnyalt, a lelkiismeret által motivált tettek pedig patikamérlegen kimért és adagolt módon adják meg a történet pszichológiailag hiteles hátterét.
Paul Newman önéletírása, amely egy éveken át tartó interjúsorozatból bontakozott ki, s jelent meg szerkesztett formában, szépirodalmi igénnyel tárja fel a színészlegenda életének napos és árnyas oldalát egyaránt. A könyvet Newman Stewart Stern forgatókönyvíróval közösen hozta tető alá: az alapkoncepció szerint Stern készített egy őszinte interjút a barátokkal, rokonokkal és színésztársakkal, majd Newman elismételte a saját nézőpontjából az interjúban felvetett és megtárgyalt dolgokat.
Ezúttal saját családjának története ihlette Palotás Petra legújabb regényét. A szerző apai nagyszülei igazgatták ugyanis a Fehérvárcsurgói Állami Gyermekotthont, amelyet az egykori Károlyi-palotában alakítottak ki. A történet 1958-ban kezdődik, amikor is a Zsoldos család a fehérvári Béke utcából megérkezik a kastélyba. Az édesapát ugyanis, aki eddig Fehérváron volt egy iskola vezetője, a gyermekotthon igazgatójává nevezték ki, így feleségével és legkisebb gyermekével, Etelkával beköltözik az igazgatói lakrészbe. De vajon mi vár a kamaszkor küszöbén álló lányra a kastély falai között?
A Föld legszebb túraútvonalaira kalauzolja olvasóit Mary Caperton Morton, aki The Blonde Coyote néven utazási blogot is vezet. A szerző főiskolásként kezdett túrázni, mely valóságos szenvedélyévé vált. A kisebb, természetben tett sétáktól eljutott a többnapos, hátizsákos túrákig és a komolyabb hegymászásig is. Az elmúlt tizenöt évben végig járta az észak-amerikai túraútvonalak nagy részét, valamint a nemzetközi túrák némelyikét is. A virtuális utazás Észak-Amerikából indul, majd átszeli a nyugati félgömböt Közép- és Dél-Amerikába ellátogatva, majd folytatódik Európában, Afrikában, hogy aztán a kalandozás Ázsiában és Ausztráliában érjen véget.
Kiss Noémi legutóbbi novelláskötete a Balatont állította a középpontba; az édesvízi tematikánál maradva, a jelen kötetben a Duna köti össze az egyes rövidprózai szövegeket. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyv tizenkilenc novellát foglal magában, amelyek eltérő élethelyzeteken keresztül az emlékezést, a családok helyzetét, a valóság és a fantázia viszonyát, valamint a magyar társadalom jelenlegi állapotát is színre viszik.
A pandémia számos írót inspirált arra, hogy papírra vesse a bezártság okozta érzéseket, gondolatokat, történéseket. Ezt teszi Sándor Anikó is, amikor az ötvennégy éves, egyedülálló, gyermektelen, elvált, operatőrként dolgozó férfi főszereplőjével, Hámori Tamással elmesélteti történetét. A férfi, amíg saját otthonában folynak a felújítási munkálatok, bérbe vesz a Völgy utcai társasházban egy lakást. Beköltözése után nem sokkal a Covid miatt kihirdetik a kijárási tilalmat. Az operatőr, aki eddig csak érintőlegesen, vagy még úgysem találkozott a szomszédaival, arra kényszerül, hogy magányát oldandó megismerkedjen azzal a négy hölggyel, akik közösen múlatják az idejüket a szókirakós, scrabble társasjátékkal.
Koló, azaz Kolonics György fájdalmasan fiatalon, harminchat évesen hagyta itt a világot, felfelé ívelő sportpályafutását. Azon a júliusi napon, 2008-ban, amikor az olimpiai és világbajnok kenus meghalt, sokan adtak hangot megdöbbenésüknek. Az azóta megjelent visszaemlékezések mind azt visszhangozzák, hogy a nagyszerű sportember szellemisége, az az értékrend, amit képviselt, túlmutat a sportágán. Tartása, jelleme, becsületessége nemcsak a sportban, de az élet minden területén iránytű, életrajza tehát nemcsak a kenuzás szerelmeseinek, de mindenki másnak is tanulsággal szolgál.
"Jó ideje egyik krízisből esünk a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át. (...) Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény?" - így kezdi most megjelenő kötete fülszövegét Bagdy Emőke, aki válogatott írásait teszi közzé, ezekbe rejtve a fenti kérdésekre adott válaszait. Könyvében több témakört is tárgyal; az ezekkel foglalkozó esszéi tematikus fejezetekbe rendezve olvashatóak.
2020-ban, Párizsban a Szajnából kimentenek egy szinte élettelen fiatal nőt. A törékeny termetű, teljesen megzavarodott ismeretlen nem tudja megmondani, ki ő valójában. Kórházba viszik, majd egy életmentő beavatkozás után úgy dönt az orvosa, átszállítják egy fertőző betegeket kezelő intézménybe, ekkor a nő megszökik. A rendőrség Különleges Ügyek Osztályának nyomozója, Roxane Montchrestien paranormálisnak tekinthető bűnesetekben nyomoz, ő kapja meg a feladatot, derítse ki személyazonosságát az ismeretlennek. Roxane főnökét, Marc Batailley-t helyettesíti, mert a hatvanas éveiben járó férfi reggel szívrohamot kapott, vagy leesett a lépcsőn, ezt nem tudni, minden esetre élet halál között fekszik a párizsi kórházban.
A neves és elismert párkapcsolati tanácsadó abban szeretne segítségünkre lenni, hogy a konfliktusokban ne egy elkerülendő dolgot lássunk, hanem lehetőséget arra, hogy párunkkal, barátainkkal, családtagjainkkal és természetesen saját magunkkal egy magasabb szintre emelkedjünk, abból mindketten úgy jöjjünk ki, hogy valamivel többek és nem kevesebbek lettünk. A konfliktus alapvetően a mai nyugati kultúrában fenyegető, úgy tűnhet, megbontja a harmóniát, az emberek közti békés együttlétet. Azonban éppen azzal tudjuk ezt a relatíve békés állapotot hosszabb távon is fenntartani, ha olykor nem ijedünk meg egy-egy konfliktustól.
A maga nemében unikális kötetet vehet kezébe az olvasó, amely novellákban, megrendítő életsorsokon keresztül mutatja be, milyen szörnyű és kiszolgáltatott helyzetben van az a gyermek, akinek alkoholista szülei vannak. Magyarországon már számos statisztikai adat bizonyította, támasztotta alá, hogy a felnőtt lakosság több, mint 20%-a problémás alkoholfogyasztó. De arról még nem született statisztika, hogy ezekben a diszfunkcionálisan működő családokban, ahol az egyik vagy akár mindkét szülő alkoholbeteg, hány gyermek szenved el egész életére kiható testi-lelki szenvedéseket.
1937. július 31-én - a szovjet kommunista párt Politbürójának rendelkezése nyomán – Európa történetében példátlan intézkedéssorozat vette kezdetét: egy állam saját népe ellen indított tömeges megtorlást. A határozat „tervszámai” szerint az egész Szovjetunióban 268 ezer embert kellett őrizetbe venni, ebből 72 ezret halálra ítélni, a többit egy és tíz év közötti szabadságvesztéssel sújtani. Ebbe a keretszámba esett bele Nyina Alekszandrovna Aniszimova, a leningrádi balerina, akit 1938 februárjában tartóztattak le koholt vádak alapján. A szovjet kulturális politika múltját kutató történész dokumentumregénye igaz történetet dolgoz föl.
Sokakhoz hasonlóan Bárkányi Noémi is Itália szerelmese. A „szerelem” talán élete első, önálló fizetéséből megvásárolt Eros Ramazzotti-kazettájával kezdődhetett, melynek hatására olaszul kezdett tanulni. A nyelv szeretete aztán hozta magával az olasz kultúra és történelem iránti rajongást. A Pécsi Tudományegyetemen folytatott italinista tanulmányok mellett pedig elindította az olaszorszagrol.hu weboldalt, ahol mindenféle témakörbe belekóstolt, a látnivalóktól a gasztronómián át a kultúrtörténeti érdekességekig. Ötven ilyen érdekességet mutat be most megjelenő könyvében, sok esetben olyanokat, amelyek jelentősen eltérnek attól az Olaszország-képtől, mely sokunkban él.
Hilde Østby neve ismerősen csenghet a magyar olvasóknak; az Oslóban élő szellemtörténész, szépíró, újságíró, volt kiadói szerkesztő ezúttal nem pusztán az emberi memória természetéről, sajátosságairól ír (mint korábbi könyveiben), hanem egy személyes élményből kibontva az elme egyik leginkább ámulatra méltó képességéről, a kreativitásról. Østby épp egy korábbi, emlékezetkutatással foglalkozó húgával, Ylvával közösen írt könyve bemutatójára igyekezett, amikor balesetet szenvedett: kerékpárjával falnak csapódott és agyrázódása lett.
Egy huszadik századi családregényt foghat a kezébe az olvasó, ha felnyitja Sarit Yishai-Levi kötetét, amely - mint már a címből is sejteni lehet - elsősorban a női vonalra koncentrál. A több mint ötszáz oldalas regényben négy generáció hölgytagjai elevenednek meg; kiderül, hogy milyen nagy sorsformáló ereje van az anya-lánya kapcsolatoknak, a családi történeteknek és nem utolsósorban azoknak a dolgoknak, amelyekről mindenki mélyen hallgat, de amelyeket nem lehet semmissé tenni.
Pikler Gyula a huszadik század első felének egyik legjelentősebb jogtudósa, a pozitivista állam- és jogbölcselet nemzetközi hírű művelője, társadalomkutató, egyetemi tanár, s nem mellesleg szabadkőműves, a Demokratia páholy tagja volt. 1908-ban az ő hatására alakult meg a Galilei Kör, amelynek tagjai olyan egyetemi hallgatók lettek, akik magukat ateista és materialista szabadgondolkodóknak vallották, s akik zászlajukra olyan célokat tűztek ki, mint a korlátok nélküli tudományos kutatás lehetősége, az önképzés fontossága, a szociálisan rászoruló diákok megsegítése, vagy az elmélyedés a társadalomtudományokban.
A koronavírus-járvány ihlette Garaczi László új regényét. Az első hullám intézkedéseinek idején játszódó történet fő helyszíne Budapest. Itt él a Sopronból jött, harmincas éveiben járó Hajni, gimnáziumi tanár, aki természetesen ebben az időszakban online tartja az óráit. Szinte ki sem mozdul otthonról, mindent az interneten rendel, amikor pedig mégis le kell mennie valamit vásárolni, vagy el kell utaznia az albérlet ügyében Sopronba, betartja a maszkviselési szabályokat és egyéb tanácsokat. Tanítás, online értekezletek, étkezés, filmek, zenék, pia – ezek szabályos-szabálytalan ritmusa tartja egybe, azért is, mert nem olyan régen szakítottak a barátjával, Brúnóval.
A világhírű norvég szerző, Karl Ove Knausgård hatkötetes autobiografikus opuszával írta be magát az irodalmi kánonba. Jelen regénye tetralógiájának záró akkordjaként, a nyár színeit, illatát, ízeit villantja fel művészi tökéletességgel. A négykötetes sorozat darabjaiban az évszakok váltakozásához igazodva a táj szépségeinek hangulatába szőtte bele az író személyes élményeit, amelyet lányának, Annénak szánt, és amelyben a világ történésein keresztül, saját élete is manifesztálódik. A nyár három hónapjának (június, július, augusztus) időrendjében haladva mutatja be azt, amit meglát ebből, az ezer színnel pompázó gazdag vegetációjú világból.
Darvasi László legújabb elbeszélésgyűjteménye az író hatvanadik születésnapja alkalmából jelenik meg a Magvető Kiadónál, s olyan mesternovellákat tartalmaz, amelyekből világosan kiderül, a szerző egyike a kortárs irodalom kiemelkedő elbeszélőinek. A szövegek bár változatos képet mutatnak, akadnak olyan visszatérő motívumok bennük, amelyek révén az írásokat mégis egységesen lehet olvasni. Ilyen motívumnak tekinthető az ironikus ábrázolásmód: amikor a szerző az esendőséget és a szánalomkeltést egyszerre hozza játékba.
Agatha Christie-t máig a krimi műfajának koronázatlan királynőjeként tartja számon az irodalmi emlékezet. Az általa megteremtett ikonikus figurák, főként Miss Jane Marple, a kiváló amatőr nyomozó, 1927-ben az írónő „A kedd esti klub” című írásában mutatkozott be először az olvasók előtt. Christie 1930-ban ismét visszatért ehhez az alakjához, ezt pedig szarkasztikus humorával, azzal indokolta, „a vénkisasszonyok is jussanak szóhoz” végre a krimikben. A mostani kötet tucatnyi szerzője, korunk elismert bestseller írói, akik nem tudták kivonni magukat a nagy előd hatása alól és továbbgondolták a kedves, falusi vénkisasszony történetét.
Auschwitzról a legtöbb olvasó a gázkamrákra asszociál, kevesen tudják, hogy a földi pokolban a szépségnek is volt helye. Ám azt nem a fogvatartott és megsemmisítésre váró emberek élvezték, hanem az SS-tisztek és más nagy hatalmú náci vezérek feleségei. A tábor mellett ugyanis a korábban varrónőként dolgozó zsidó lányok és asszonyok összeterelésével egy szabályos divatszalon működött, amely éppen a magas rangú náci feleségek fogyasztói ízlését volt hivatott kiszolgálni.
A szerző nemcsak pékmester, de a Bridgerton címmel futó romantikus és érzéki, mulattató és fordulatos áltörténelmi sorozat rajongója is egyben. Mint ilyen, szinte természetes, hogy receptekbe álmodta a filmszéria káprázatosan színes, pompás és elegáns, dekadens világát, megkreálva, hogy melyek lennének azok a finomságok, amelyeket a szexi és ármányos szereplők nagy élvezettel falatoznának, csipegetnének egy-egy estélyen, fogadáson, teadélutánon, netán egy intim együttlét során.
"A könyvem nem egy szakácskönyv, hanem konyhakönyv. Egy perspektíva, szemléletmód, egy új optika a hétköznapjaidhoz." - írja bevezetőjében Wossala Rozina, akiről ebből a kötetből kiderül, hogy nemcsak sztárszakács, de olyan rutinos háziasszony is, aki nagy kedvvel, remek ízléssel bánik az ételekkel. Érezhetően éppúgy feldobja a vásárlás, mint az éléskamra és a hűtő feltöltése, remek alapanyagok, az illatos fűszerek, a változatos ízek, a kalandos és házias fogások.
New York a felhőkarcolók, a Times Square és a Central Park városa, de nem lenne ugyanaz, mint ahogy ma ismerjük ikonikus könyvtára, a New York-i közkönyvtár nélkül. Fiona Davis az ötödik sugárút oroszlánjaihoz vezeti el olvasóit, hogy aztán a hatalmas márványoszlopok között belépjünk a világ egy legnagyobb gyűjteményébe. A regény már a könyvtár izgalmas és rejtélyes háttere miatt is felkeltheti az olvasók érdeklődését, ha ehhez hozzávesszük, hogy a nők jogai, a férfiak uralta amerikai társadalom kritikája, váratlan bűnügyek és két asszony egyéni életútja is helyet kapott a műben, a történelmileg hiteles alapokon álló fiktív művek rajongói máris elégedetten dörzsölhetik kezüket össze.
Budai Lotti áradó mesélőkedvvel varázsolja olvasói elé azt, a 18. századbeli világot, amelyben főszereplője, a francia Sophie Malon élt. A lány édesanyja nagyon szerette és ismerte a gyógynövényeket, értette is a „nyelvüket”, amelyre megtanította Sophie-t is, azonban emiatt a városka lakói gyanakodva figyelték tevékenységüket és sokan boszorkánysággal vádolták meg az édesanyát, majd, amikor ő meghalt a lányát is. Sophie édesapja, François Malon újra nősült, ebből a házasságból született meg a lány féltestvére, Gaston, aki féltékenyen figyelte az apa lánya iránti szeretetének megnyilvánulásait és mindent megtett annak érdekében, hogy „befeketítse” testvérét François előtt.
2009. július közepén költözik be az ifjú házaspár, Nina és Conrad Best a Fűzfa közbe. Úgy érzik, megcsinálták a szerencséjüket, amikor jutányos áron jutottak hozzá a házhoz, amely az amerikai kertváros egy csendes és minden tekintetben tökéletesnek tetsző utcájában áll. Azonban már beköltözésük első órájában, alaposan csalatkozniuk kell, mert a Fűzfa köz, lakóinak nyugalmát szörnyű gyilkosság korbácsolja fel. Az egyik szomszédjuk, Rob Willis reggeli sétája során egy holttestet talál az egyik bokorban. A halott fiatal lány, Chloë Church, Mike és Ruth tizenhét éves lánya.
Megan Buchanan és Scott Jessup alig két héttel jártak az esküvőjük előtt, amikor a lány váratlanul szakított vőlegényével, mert túlontúl fojtogatónak érezte leendő családja elvárásait. Pár nappal ezután pedig egy ennél sokkal nagyobb tragédia történt: Scott, aki tengerészgyalogosként szolgált az amerikai hadsereg kötelékében, egy tengeri viharban a helikopterével az óceánba zuhant és életét vesztette. A gyász mélyen lesújtotta a Jessup családot, de különösen mélyen érintette egyrészt Scott édesanyját, Helent, akinek ő volt az egyetlen gyermeke, másrészt Megant, akit nemcsak a lelkiismeret-furdalás gyötört, de a tény is, hogy megtudta, várandós.
Turbucz Dávid legújabb monográfiája rendhagyó módon szakít a klasszikus Horthy-monográfiák sorával, és a két világháború közötti évtizedek helyett a fiatal Horthy haditengerész pályafutását mutatja be alaposan. A szerző kiemeli, hogy bár a témában születtek már könyvek és tanulmányok, a bécsi levéltárakat szisztematikusan senki sem nézte eddig át; Turbucz erre az alapkutatásra vállalkozott, melynek eredményeit a jelen kötetben adja közre, nem egy esetben jelentősen korrigálva így Horthy visszaemlékezéseit és a korábbi feldolgozások szerzőit.
A White Christmas című világhírű karácsonyi dal keletkezésének történetét és szerzőjének életét mutatja be valós életrajzi elemekre épülő kötetében, Michelle Marly. Irving Berlin (1888-1989) - eredeti nevén Izrael Izidor Balin - orosz származású amerikai zeneszerző és szövegíró, a 20. század ünnepelt alakja. Számos darabját játszották a Broadway-n és az 1937 karácsonyán írt dala, a White Christmas azóta is a legnépszerűbb karácsonyi slágerek egyike. Olyan híres előadók énekelték el, mint Frank Sinatra, Bing Crosby, Elvis Presley, Ringo Starr, Andrea Boccelli, Barbra Streisand és sokan mások. A szerző nevét azonban kevesebben ismerik, mint számának előadóit, ezért sem lehet érdektelen Irving Berlin életének bemutatása.
Eva-Maria Bast legújabb regényének középpontjában Margaretha Geertruida Zelle élete áll, akit azonban jobban ismerni felvett művésznevéről: Mata Hari. A történet epilógusa 1899-ben, Jáva szigetén veszi kezdetét, ahová a holland lány skót katonatiszt férjét követve jutott. A kezdetben boldog családi idill azonban hamarosan rémálommá változott, az alkoholista férj gyakorta bántalmazta feleségét és gyermekeit, egyetlen fiúgyermekük pedig mérgezés következtében elhalálozott. A történet 1904-ben folytatódik: ekkor már elmenekült a férjétől, kényszerűségből lemondott lánya felügyeleti jogáról, és Párizsba ment, hogy ott próbáljon szerencsét.
Újabb, zömmel Párizsban játszódó regénnyel jelentkezik Ruth Druart brit szerző, aki maga is évekig élt korábban a francia fővárosban. A történet azonban 1963-ban, egy bretagne-i tengerparti faluban, Trégastelben veszi kezdetét. Joséphine Chevalier nemrég töltötte be a tizennyolcadik életévét, nemsokára érettségizik és egyetemre akar menni, Rennes-be. Előtte azonban szeretne a nyáron elutazni az osztálytársaival Angliába, hiszen ő is Beatles-lázban ég, azonban az édesanyja, Élise azt mondja, nincsen pénzük az útra. Joséphine valójában csak a szülőfalujából szeretne elszabadulni, és ehhez az angliai kiruccanás ideális lenne.
Az elmúlt egy évtizedben egy újfajta programtípussal gazdagodott Budapest kulturális élete: a tematikus városi sétákkal. Több sétaszervezőcég is alakult, közülük az egyik legjelentősebb a Városi Séta Kft., mely a Hosszúlépés! Járunk? sétáit szervezi. A cég alapítói, az urbanista Koniorczyk Borbála és a szociológus Merker Dávid egyben házastársak, és maguk is sétaszervezők. A 2013-as alapítás óta a cég megközelítőleg nyolcezer sétát tartott, közülük ők maguk is több százat. A sétákat a pandémia idején egy szerkesztett kötet követte, amellyel a szerzőpáros rögtön a sikerlisták élére rukkolt. A belvárosi tereket és utakat, sikátorokat, sikertörténetek és pikáns kalandokat feldolgozó mű méltó folytatása került ki a nyomdából.
Podonyi Hedvig újságíró egyben szakképzett íráselemző és grafológus. Az ő szerkesztésében jelenik most meg az Embert írásáról című kötet, amely huszonhét szerző együttműködéseként született. A kiadvány a grafológia alapjait foglalja össze, „nem csak grafológusoknak”, emellett pedig számos kultúrtörténeti érdekességgel is szolgál. Az első részben olvashatunk egyebek mellett a kézírás születésétől, arról, hogy milyen a célszerű írássztenderd vagy hogy napjainkban szükség van-e még kézírásra.
Ungváry Krisztán történész egy olyan történelmi korszakot és eseménysort tett meg legújabb monográfiája tárgyává, amely a mai napig élénk, olykor korántsem érzelemmentes vitákat generál a magyar társadalom széles rétegeiben. A huszadik századi történelmünk a tragédiák, az elszalasztott lehetőségek és a komoly, eddig kevésbé bevallott és vállalt bűnök időszaka volt. A jelen kötet, amely a Befejezetlen múlt név alatt futó sorozat harmadik darabjaként jelent meg az 1944-es év egyik sorsfordító eseménysorával, a kiugrás kísérletével ismerteti meg az olvasóit.
Méltán világhírű olasz péksütemények receptjeiből állított össze egy látványos kötetre valót Gennaro Contaldo, akit bár Jamie Oliver mestereként ismert meg a szélesebb közönség, önmaga jogán is érdemes a figyelemre. Nem utolsósorban azért, mert ő maga (noha már egy ideje Londonban él) született olasz, így abszolút hiteles forrásból merít, aki nála keres autentikus itáliai receptet. Az első részben általánosságban ír a kenyérfélék iránt rajongásáról és a különböző lisztfajtákról, majd következik a lényeg: a receptek.
A Skandináv krimik sorozatában megjelent kötet, a szerző „Q-ügyosztály esetei” címmel megjelent regényfolyamának kilencedik darabja. Marcus Jacobsen a koppenhágai gyilkossági csoportot vezeti. Sok szörnyűséget látott már életében, de egy tizenegynéhány évvel ezelőtti bűnesetet képtelen elfelejteni, amikor a ’80-as években egy kisfiú tragikus halálánál kellett helyszínelnie. Annak idején egyesek balesetnek, mások öngyilkosságnak ítélték a gyerek halálát, de Marcust soha nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy nem ez történt.
Manapság az emésztéssel kapcsolatban felmerülő betegségek egyre gyakrabban keserítik meg az emberek életét: a jelen kötet, melyet a Kossuth Kiadó adott ki magyarul, az elmúlt évek legfrissebb orvosi kutatásait összegzi a Crohn-betegséről és a kólitisz ulcerózáról. A két betegséget közösen gyulladásos bélbetegségnek is nevezik (inflammatory bowel disease; IBD), ami utal a fő tünetre, az emésztő szervrendszeren belül a beleket megtámadó és egyre kiterjedtebbé váló gyulladásra, amelyet gyakran fekélyes elváltozások követnek.
A kötet szerzője orvos, aki remek íráskészséggel is rendelkezik, ez teszi élvezetessé és szinte letehetetlenné a kötetét, amelyben az emberi test titkainak feltárására vállalkozott. Annak ellenére, hogy egyetlen ábra sem található könyvében, Jonathan Reisman olyan plasztikusan írja le a test részleteit, hogy az olvasó nemcsak beavatódik ebbe a rejtett és csodálatos világba, de maga előtt is látja mindazt, amiről a szerző szólni kíván.
Folytatódik Gary Chapman 12 dolog... címmel kezdődő tematikus sorozata, amelyben rendre egy bizonyos problémakörrel kapcsolatban gyűjt össze tizenkét jó tanácsot, amelyet "jó lett volna tudni, mielőtt" - például tinédzserré lettek a gyerekeink. Elmondja a szerző a kamaszokról, hogy ebben az időszakban fejlődik ki a logikus gondolkodás képessége; hogy nagyban befolyásolja őket a kultúra; hogy érezniük kell, hogy szeretve vannak és emellett meg kell tanulniuk kezelni a haragjukat; hogy ekkor kell elsajátítaniuk a szociális készségeket...
Talán nincs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő nevét. Az érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, rendezőként is beírta magát a színháztörténelembe, a rendszerváltozás utáni években pedig még országgyűlési képviselőként is dolgozott. Az 1940-ben született, számos filmsikert és színházi szerepet maga mögött tudó művésznő 2020-ban távozott el az élők sorából. A mostani memoár anyagát fogadott fiának, a kötet kiadása fölött „bábáskodó”, L. Péterfi Csabának mondta „tollba”.
A New Yorkban élő írónő arra vállalkozott, hogy könyvében azt a Frida Kahlót mutassa meg olvasóinak, aki amellett, hogy a baloldali forradalmi eszmék, a korai feminista törekvések élharcosa volt, s miközben élete a betegséggel és a testi szenvedéssel folytatott szakadatlan küzdelemből állt, valójában egy életvidám nő volt, aki művészetével, életigenlő attitűdjével és bolondos személyiségével beragyogott maga körül mindent. Az életrajz a majd hetven éve elhunyt művésznő élete köré szövődött mítoszokat szeretné visszabontani, s a sok félreértés ellenére bemutatni, hogy Frida mennyire szerette barátait és férjét egészen élete végéig.
Budai Lotti írói pályája kezdete óta szívén viseli a női sors témakörét, amelyet nemcsak regényeiben, de kiváló művelődéstörténeti köteteiben is bemutat, feldolgoz különféle perspektívákból. Nőtörténeti művei sorába tartozik most megjelenő könyve is, amelyet Zubor Rozi szerzőtársával közösen jegyez; közös kötetük a Micsoda nők voltak! címmel futó podcastjuk egyfajta továbbgondolása, amelyben arra keresik a választ, hogy az ebben bemutatott rendkívüli nők milyennek mutatkoztak anyaszerepben.
A francia alapítású Le Cordon Bleu egy olyan intézmény, ahol a konyhaművészet és a vendéglátás legmagasabb fokát oktatják világszerte, szakáganként külön-külön is. Így egy speciális területnek számít az iskolán belül a pékmesterség is, amelynek alapfokú ismeretanyagába, majd haladó szintjébe is bepillantást enged ez a grandiózus, gyönyörű színes fényképekkel, érzékletes fázisfotó-sorozatokkal, magyarázó képi illusztrációkkal teli kötet, amely egyrészt tankönyv, másrészt kiváló receptgyűjtemény, amely a nemzetközi gasztronómia palettájáról kínál kiváló péksüteményeket kipróbálásra.
Akik olvasták Elaine N. Aron pszichológus szerző Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve című munkáját, azok pontosan tudják, hogy mi jellemzi embertársainknak azt a 15-20 %-át, akiknek sokkal érzékenyebb az idegrendszere és szenzibilitásuk miatt másképpen reagálnak az őket körülvevő világ ingereire. Ezek az emberek fokozott intenzitással élik meg az érzelmeiket és a külső hatásokra (pl.: zajok, szagok, tömeg, hirtelen változások, vizsgahelyzet stb.) is sokkal jobban reagálnak, mert megterhelőnek érzik az őket ért ingerek hatásait.
Vélhetően kevesen vannak, akik még nem hallották a Norma Jeane Mortenson néven született, később világhírűvé vált színésznő, fotómodell és énekesnő Marilyn Monroe nevét, aki az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbóluma volt, és bár filmszerepeivel hatalmas hírnevet szerzett, valójában egy végtelenül sebezhető, tehetségét és önmagát örökösen megkérdőjelező színésznő volt. A regény szerzőpárosa életének, filmszínésznői karrierjének kezdeti szakaszát kelti életre, részben dokumentumok, részben pedig fikciók alapján.
A lírai elemekkel átitatott történet 1986-ban veszi kezdetét, amikor a tizenhét éves Jennifer, hogy megkülönböztesse magát az osztályába járó számos Jennytől, Jennek nevezi el magát. A lány nem keresi mások társaságát, a hétvégéket is otthon tölti a kisöccseivel, Marinnal és Timmel, ritkán jár el hazulról, nem iszik, nem dohányzik és még fiúval se volt dolga. Az iskolában megismerkedik a nála egy évvel idősebb, Nick-kel és mivel még soha nem flörtölt, hiába érzi, nagyon szimpatikus neki a srác, nem tudja hogyan közeledjen a jóképű, laza srác felé. Később oldódik a lányban a feszültség és nagyon jó barátok lesznek.
Sajátos, a képzőművészet világába bevezető vaskos összefoglalást nyújt át a Dorling Kindersley, mindjárt a védőborítón bombázva az olvasót magvas idézetekkel: „Az a műalkotás, amely nem valamely érzelemből fakad, nem művészet”. vagy: „Szobrászaton azt értem, hogy úgy alkotok, hogy elveszek az anyagból”. De megérthetjük azt is, hogy „A tökéletesség nem más, mint az emberiség arcának utánzása”. A szerkesztők több mint kétszáz remekművön keresztül mutatja be a művészekben rejlő varázslatos kifejezőerőt. Rengeteg képpel, grafikával, időrendben foglalja össze az egyes stíluskorszakokat.
Copyright © 1997-2020.
9700 Szombathely, Dr. Antall József tér 1.
Telefon: +36 94 513-530 (Titkárság), +36 94 513-540 (Olvasószolgálat)
E-mail: bdmk@bdmk.hu
Impresszum Adatvédelem Szerzői jogok
Jonathan Hancock olyan gyakorlatokat dolgozott ki, amelyek segítenek fejleszteni, szinten tartani az emlékezőképességünket - méghozzá nem magolással, kínkeservvel, hanem könnyed, játékos és kreatív módon. Ehhez különféle módszereket kínál. Vannak olyan memóriafejlesztői, amelyek úgy működnek, hogy rendszereket kell alkotnunk, majd felidézni a részleteket. Az első szakaszban feltárja az emberi memóriában rejlő elképesztő lehetőségeket és definiálja az emlékezet fogalmát. A folytatásban három tematikus fejezetbe rendezve sorjázik a több mint félszáz játékos memóriafejlesztő gyakorlat.
Még mielőtt a koronavírus-járvány, majd pedig a háború és az energiaválság elkezdte volna drámai erővel átalakítani addig ismert, megszokott világunkat, már többen jelezték, hogy a közeljövő változást fog hozni. Közéjük tartozott a Mamagésa is, aki egy 2017-es könyvében (Félelem nélkül) már beszélt a küszöbön álló, nagy volumenű össztársadalmi eseményről, sőt paradigmaváltásról, amely elsősorban a női öntudat, másodsorban a teljes magánélet területén lesz tapasztalható. Nos, megérzése teljes mértékben helyes volt, így jelen művében - továbbgondolva a korábbiakat - már a javában zajló korszakváltás új, szakrális nőképét vetíti elénk.
Annak ellenére, hogy azzal talán mindenki tisztában van, hogy agyunk mennyire páratlan, működésének pontos módját, a tanulás folyamatát csak kevesen ismerik. Pedig éppen ezek révén tehetnék szert olyan tudásra, amellyel a tanulás, és az arra épülő, valamint azt meghatározó kognitív folyamatokat is magasabb szintre emelhetnénk. A jelen kötet szerzője csodálattal tekint az emberi agyra, arra a végtelen lehetőséghalmazra, amely e 86 milliárd idegsejt kapcsolati rendszerében rejtezik. Stanislas Dehaene szeretné olvasóit arra is megtanítani, hogy miért és hogyan érdemes tanulni.
A Skandináv krimik egyre népesebb családján belül az izlandi regények önálló kategóriát képviselnek, s ha az olvasó belelapoz a hazánkban sem ismeretlen író legújabb művébe, azonnal megérti, miért gondoljuk így. Arnaldur Indriðason a kortárs izlandi krimi koronázatlan királyaként egy tőle is szokatlanul sötét színekkel megfestett északi noir-t ad át olvasóinak. A karakterek jellemrajza finoman árnyalt, a lelkiismeret által motivált tettek pedig patikamérlegen kimért és adagolt módon adják meg a történet pszichológiailag hiteles hátterét.
Paul Newman önéletírása, amely egy éveken át tartó interjúsorozatból bontakozott ki, s jelent meg szerkesztett formában, szépirodalmi igénnyel tárja fel a színészlegenda életének napos és árnyas oldalát egyaránt. A könyvet Newman Stewart Stern forgatókönyvíróval közösen hozta tető alá: az alapkoncepció szerint Stern készített egy őszinte interjút a barátokkal, rokonokkal és színésztársakkal, majd Newman elismételte a saját nézőpontjából az interjúban felvetett és megtárgyalt dolgokat.
Ezúttal saját családjának története ihlette Palotás Petra legújabb regényét. A szerző apai nagyszülei igazgatták ugyanis a Fehérvárcsurgói Állami Gyermekotthont, amelyet az egykori Károlyi-palotában alakítottak ki. A történet 1958-ban kezdődik, amikor is a Zsoldos család a fehérvári Béke utcából megérkezik a kastélyba. Az édesapát ugyanis, aki eddig Fehérváron volt egy iskola vezetője, a gyermekotthon igazgatójává nevezték ki, így feleségével és legkisebb gyermekével, Etelkával beköltözik az igazgatói lakrészbe. De vajon mi vár a kamaszkor küszöbén álló lányra a kastély falai között?
A Föld legszebb túraútvonalaira kalauzolja olvasóit Mary Caperton Morton, aki The Blonde Coyote néven utazási blogot is vezet. A szerző főiskolásként kezdett túrázni, mely valóságos szenvedélyévé vált. A kisebb, természetben tett sétáktól eljutott a többnapos, hátizsákos túrákig és a komolyabb hegymászásig is. Az elmúlt tizenöt évben végig járta az észak-amerikai túraútvonalak nagy részét, valamint a nemzetközi túrák némelyikét is. A virtuális utazás Észak-Amerikából indul, majd átszeli a nyugati félgömböt Közép- és Dél-Amerikába ellátogatva, majd folytatódik Európában, Afrikában, hogy aztán a kalandozás Ázsiában és Ausztráliában érjen véget.
Kiss Noémi legutóbbi novelláskötete a Balatont állította a középpontba; az édesvízi tematikánál maradva, a jelen kötetben a Duna köti össze az egyes rövidprózai szövegeket. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyv tizenkilenc novellát foglal magában, amelyek eltérő élethelyzeteken keresztül az emlékezést, a családok helyzetét, a valóság és a fantázia viszonyát, valamint a magyar társadalom jelenlegi állapotát is színre viszik.
A pandémia számos írót inspirált arra, hogy papírra vesse a bezártság okozta érzéseket, gondolatokat, történéseket. Ezt teszi Sándor Anikó is, amikor az ötvennégy éves, egyedülálló, gyermektelen, elvált, operatőrként dolgozó férfi főszereplőjével, Hámori Tamással elmesélteti történetét. A férfi, amíg saját otthonában folynak a felújítási munkálatok, bérbe vesz a Völgy utcai társasházban egy lakást. Beköltözése után nem sokkal a Covid miatt kihirdetik a kijárási tilalmat. Az operatőr, aki eddig csak érintőlegesen, vagy még úgysem találkozott a szomszédaival, arra kényszerül, hogy magányát oldandó megismerkedjen azzal a négy hölggyel, akik közösen múlatják az idejüket a szókirakós, scrabble társasjátékkal.
Koló, azaz Kolonics György fájdalmasan fiatalon, harminchat évesen hagyta itt a világot, felfelé ívelő sportpályafutását. Azon a júliusi napon, 2008-ban, amikor az olimpiai és világbajnok kenus meghalt, sokan adtak hangot megdöbbenésüknek. Az azóta megjelent visszaemlékezések mind azt visszhangozzák, hogy a nagyszerű sportember szellemisége, az az értékrend, amit képviselt, túlmutat a sportágán. Tartása, jelleme, becsületessége nemcsak a sportban, de az élet minden területén iránytű, életrajza tehát nemcsak a kenuzás szerelmeseinek, de mindenki másnak is tanulsággal szolgál.
"Jó ideje egyik krízisből esünk a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át. (...) Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény?" - így kezdi most megjelenő kötete fülszövegét Bagdy Emőke, aki válogatott írásait teszi közzé, ezekbe rejtve a fenti kérdésekre adott válaszait. Könyvében több témakört is tárgyal; az ezekkel foglalkozó esszéi tematikus fejezetekbe rendezve olvashatóak.
2020-ban, Párizsban a Szajnából kimentenek egy szinte élettelen fiatal nőt. A törékeny termetű, teljesen megzavarodott ismeretlen nem tudja megmondani, ki ő valójában. Kórházba viszik, majd egy életmentő beavatkozás után úgy dönt az orvosa, átszállítják egy fertőző betegeket kezelő intézménybe, ekkor a nő megszökik. A rendőrség Különleges Ügyek Osztályának nyomozója, Roxane Montchrestien paranormálisnak tekinthető bűnesetekben nyomoz, ő kapja meg a feladatot, derítse ki személyazonosságát az ismeretlennek. Roxane főnökét, Marc Batailley-t helyettesíti, mert a hatvanas éveiben járó férfi reggel szívrohamot kapott, vagy leesett a lépcsőn, ezt nem tudni, minden esetre élet halál között fekszik a párizsi kórházban.
A neves és elismert párkapcsolati tanácsadó abban szeretne segítségünkre lenni, hogy a konfliktusokban ne egy elkerülendő dolgot lássunk, hanem lehetőséget arra, hogy párunkkal, barátainkkal, családtagjainkkal és természetesen saját magunkkal egy magasabb szintre emelkedjünk, abból mindketten úgy jöjjünk ki, hogy valamivel többek és nem kevesebbek lettünk. A konfliktus alapvetően a mai nyugati kultúrában fenyegető, úgy tűnhet, megbontja a harmóniát, az emberek közti békés együttlétet. Azonban éppen azzal tudjuk ezt a relatíve békés állapotot hosszabb távon is fenntartani, ha olykor nem ijedünk meg egy-egy konfliktustól.
A maga nemében unikális kötetet vehet kezébe az olvasó, amely novellákban, megrendítő életsorsokon keresztül mutatja be, milyen szörnyű és kiszolgáltatott helyzetben van az a gyermek, akinek alkoholista szülei vannak. Magyarországon már számos statisztikai adat bizonyította, támasztotta alá, hogy a felnőtt lakosság több, mint 20%-a problémás alkoholfogyasztó. De arról még nem született statisztika, hogy ezekben a diszfunkcionálisan működő családokban, ahol az egyik vagy akár mindkét szülő alkoholbeteg, hány gyermek szenved el egész életére kiható testi-lelki szenvedéseket.
1937. július 31-én - a szovjet kommunista párt Politbürójának rendelkezése nyomán – Európa történetében példátlan intézkedéssorozat vette kezdetét: egy állam saját népe ellen indított tömeges megtorlást. A határozat „tervszámai” szerint az egész Szovjetunióban 268 ezer embert kellett őrizetbe venni, ebből 72 ezret halálra ítélni, a többit egy és tíz év közötti szabadságvesztéssel sújtani. Ebbe a keretszámba esett bele Nyina Alekszandrovna Aniszimova, a leningrádi balerina, akit 1938 februárjában tartóztattak le koholt vádak alapján. A szovjet kulturális politika múltját kutató történész dokumentumregénye igaz történetet dolgoz föl.
Sokakhoz hasonlóan Bárkányi Noémi is Itália szerelmese. A „szerelem” talán élete első, önálló fizetéséből megvásárolt Eros Ramazzotti-kazettájával kezdődhetett, melynek hatására olaszul kezdett tanulni. A nyelv szeretete aztán hozta magával az olasz kultúra és történelem iránti rajongást. A Pécsi Tudományegyetemen folytatott italinista tanulmányok mellett pedig elindította az olaszorszagrol.hu weboldalt, ahol mindenféle témakörbe belekóstolt, a látnivalóktól a gasztronómián át a kultúrtörténeti érdekességekig. Ötven ilyen érdekességet mutat be most megjelenő könyvében, sok esetben olyanokat, amelyek jelentősen eltérnek attól az Olaszország-képtől, mely sokunkban él.
Hilde Østby neve ismerősen csenghet a magyar olvasóknak; az Oslóban élő szellemtörténész, szépíró, újságíró, volt kiadói szerkesztő ezúttal nem pusztán az emberi memória természetéről, sajátosságairól ír (mint korábbi könyveiben), hanem egy személyes élményből kibontva az elme egyik leginkább ámulatra méltó képességéről, a kreativitásról. Østby épp egy korábbi, emlékezetkutatással foglalkozó húgával, Ylvával közösen írt könyve bemutatójára igyekezett, amikor balesetet szenvedett: kerékpárjával falnak csapódott és agyrázódása lett.
Egy huszadik századi családregényt foghat a kezébe az olvasó, ha felnyitja Sarit Yishai-Levi kötetét, amely - mint már a címből is sejteni lehet - elsősorban a női vonalra koncentrál. A több mint ötszáz oldalas regényben négy generáció hölgytagjai elevenednek meg; kiderül, hogy milyen nagy sorsformáló ereje van az anya-lánya kapcsolatoknak, a családi történeteknek és nem utolsósorban azoknak a dolgoknak, amelyekről mindenki mélyen hallgat, de amelyeket nem lehet semmissé tenni.
Pikler Gyula a huszadik század első felének egyik legjelentősebb jogtudósa, a pozitivista állam- és jogbölcselet nemzetközi hírű művelője, társadalomkutató, egyetemi tanár, s nem mellesleg szabadkőműves, a Demokratia páholy tagja volt. 1908-ban az ő hatására alakult meg a Galilei Kör, amelynek tagjai olyan egyetemi hallgatók lettek, akik magukat ateista és materialista szabadgondolkodóknak vallották, s akik zászlajukra olyan célokat tűztek ki, mint a korlátok nélküli tudományos kutatás lehetősége, az önképzés fontossága, a szociálisan rászoruló diákok megsegítése, vagy az elmélyedés a társadalomtudományokban.
A koronavírus-járvány ihlette Garaczi László új regényét. Az első hullám intézkedéseinek idején játszódó történet fő helyszíne Budapest. Itt él a Sopronból jött, harmincas éveiben járó Hajni, gimnáziumi tanár, aki természetesen ebben az időszakban online tartja az óráit. Szinte ki sem mozdul otthonról, mindent az interneten rendel, amikor pedig mégis le kell mennie valamit vásárolni, vagy el kell utaznia az albérlet ügyében Sopronba, betartja a maszkviselési szabályokat és egyéb tanácsokat. Tanítás, online értekezletek, étkezés, filmek, zenék, pia – ezek szabályos-szabálytalan ritmusa tartja egybe, azért is, mert nem olyan régen szakítottak a barátjával, Brúnóval.
A világhírű norvég szerző, Karl Ove Knausgård hatkötetes autobiografikus opuszával írta be magát az irodalmi kánonba. Jelen regénye tetralógiájának záró akkordjaként, a nyár színeit, illatát, ízeit villantja fel művészi tökéletességgel. A négykötetes sorozat darabjaiban az évszakok váltakozásához igazodva a táj szépségeinek hangulatába szőtte bele az író személyes élményeit, amelyet lányának, Annénak szánt, és amelyben a világ történésein keresztül, saját élete is manifesztálódik. A nyár három hónapjának (június, július, augusztus) időrendjében haladva mutatja be azt, amit meglát ebből, az ezer színnel pompázó gazdag vegetációjú világból.
Darvasi László legújabb elbeszélésgyűjteménye az író hatvanadik születésnapja alkalmából jelenik meg a Magvető Kiadónál, s olyan mesternovellákat tartalmaz, amelyekből világosan kiderül, a szerző egyike a kortárs irodalom kiemelkedő elbeszélőinek. A szövegek bár változatos képet mutatnak, akadnak olyan visszatérő motívumok bennük, amelyek révén az írásokat mégis egységesen lehet olvasni. Ilyen motívumnak tekinthető az ironikus ábrázolásmód: amikor a szerző az esendőséget és a szánalomkeltést egyszerre hozza játékba.
Agatha Christie-t máig a krimi műfajának koronázatlan királynőjeként tartja számon az irodalmi emlékezet. Az általa megteremtett ikonikus figurák, főként Miss Jane Marple, a kiváló amatőr nyomozó, 1927-ben az írónő „A kedd esti klub” című írásában mutatkozott be először az olvasók előtt. Christie 1930-ban ismét visszatért ehhez az alakjához, ezt pedig szarkasztikus humorával, azzal indokolta, „a vénkisasszonyok is jussanak szóhoz” végre a krimikben. A mostani kötet tucatnyi szerzője, korunk elismert bestseller írói, akik nem tudták kivonni magukat a nagy előd hatása alól és továbbgondolták a kedves, falusi vénkisasszony történetét.
Auschwitzról a legtöbb olvasó a gázkamrákra asszociál, kevesen tudják, hogy a földi pokolban a szépségnek is volt helye. Ám azt nem a fogvatartott és megsemmisítésre váró emberek élvezték, hanem az SS-tisztek és más nagy hatalmú náci vezérek feleségei. A tábor mellett ugyanis a korábban varrónőként dolgozó zsidó lányok és asszonyok összeterelésével egy szabályos divatszalon működött, amely éppen a magas rangú náci feleségek fogyasztói ízlését volt hivatott kiszolgálni.
A szerző nemcsak pékmester, de a Bridgerton címmel futó romantikus és érzéki, mulattató és fordulatos áltörténelmi sorozat rajongója is egyben. Mint ilyen, szinte természetes, hogy receptekbe álmodta a filmszéria káprázatosan színes, pompás és elegáns, dekadens világát, megkreálva, hogy melyek lennének azok a finomságok, amelyeket a szexi és ármányos szereplők nagy élvezettel falatoznának, csipegetnének egy-egy estélyen, fogadáson, teadélutánon, netán egy intim együttlét során.
"A könyvem nem egy szakácskönyv, hanem konyhakönyv. Egy perspektíva, szemléletmód, egy új optika a hétköznapjaidhoz." - írja bevezetőjében Wossala Rozina, akiről ebből a kötetből kiderül, hogy nemcsak sztárszakács, de olyan rutinos háziasszony is, aki nagy kedvvel, remek ízléssel bánik az ételekkel. Érezhetően éppúgy feldobja a vásárlás, mint az éléskamra és a hűtő feltöltése, remek alapanyagok, az illatos fűszerek, a változatos ízek, a kalandos és házias fogások.
New York a felhőkarcolók, a Times Square és a Central Park városa, de nem lenne ugyanaz, mint ahogy ma ismerjük ikonikus könyvtára, a New York-i közkönyvtár nélkül. Fiona Davis az ötödik sugárút oroszlánjaihoz vezeti el olvasóit, hogy aztán a hatalmas márványoszlopok között belépjünk a világ egy legnagyobb gyűjteményébe. A regény már a könyvtár izgalmas és rejtélyes háttere miatt is felkeltheti az olvasók érdeklődését, ha ehhez hozzávesszük, hogy a nők jogai, a férfiak uralta amerikai társadalom kritikája, váratlan bűnügyek és két asszony egyéni életútja is helyet kapott a műben, a történelmileg hiteles alapokon álló fiktív művek rajongói máris elégedetten dörzsölhetik kezüket össze.
Budai Lotti áradó mesélőkedvvel varázsolja olvasói elé azt, a 18. századbeli világot, amelyben főszereplője, a francia Sophie Malon élt. A lány édesanyja nagyon szerette és ismerte a gyógynövényeket, értette is a „nyelvüket”, amelyre megtanította Sophie-t is, azonban emiatt a városka lakói gyanakodva figyelték tevékenységüket és sokan boszorkánysággal vádolták meg az édesanyát, majd, amikor ő meghalt a lányát is. Sophie édesapja, François Malon újra nősült, ebből a házasságból született meg a lány féltestvére, Gaston, aki féltékenyen figyelte az apa lánya iránti szeretetének megnyilvánulásait és mindent megtett annak érdekében, hogy „befeketítse” testvérét François előtt.
2009. július közepén költözik be az ifjú házaspár, Nina és Conrad Best a Fűzfa közbe. Úgy érzik, megcsinálták a szerencséjüket, amikor jutányos áron jutottak hozzá a házhoz, amely az amerikai kertváros egy csendes és minden tekintetben tökéletesnek tetsző utcájában áll. Azonban már beköltözésük első órájában, alaposan csalatkozniuk kell, mert a Fűzfa köz, lakóinak nyugalmát szörnyű gyilkosság korbácsolja fel. Az egyik szomszédjuk, Rob Willis reggeli sétája során egy holttestet talál az egyik bokorban. A halott fiatal lány, Chloë Church, Mike és Ruth tizenhét éves lánya.
Megan Buchanan és Scott Jessup alig két héttel jártak az esküvőjük előtt, amikor a lány váratlanul szakított vőlegényével, mert túlontúl fojtogatónak érezte leendő családja elvárásait. Pár nappal ezután pedig egy ennél sokkal nagyobb tragédia történt: Scott, aki tengerészgyalogosként szolgált az amerikai hadsereg kötelékében, egy tengeri viharban a helikopterével az óceánba zuhant és életét vesztette. A gyász mélyen lesújtotta a Jessup családot, de különösen mélyen érintette egyrészt Scott édesanyját, Helent, akinek ő volt az egyetlen gyermeke, másrészt Megant, akit nemcsak a lelkiismeret-furdalás gyötört, de a tény is, hogy megtudta, várandós.
Turbucz Dávid legújabb monográfiája rendhagyó módon szakít a klasszikus Horthy-monográfiák sorával, és a két világháború közötti évtizedek helyett a fiatal Horthy haditengerész pályafutását mutatja be alaposan. A szerző kiemeli, hogy bár a témában születtek már könyvek és tanulmányok, a bécsi levéltárakat szisztematikusan senki sem nézte eddig át; Turbucz erre az alapkutatásra vállalkozott, melynek eredményeit a jelen kötetben adja közre, nem egy esetben jelentősen korrigálva így Horthy visszaemlékezéseit és a korábbi feldolgozások szerzőit.
A White Christmas című világhírű karácsonyi dal keletkezésének történetét és szerzőjének életét mutatja be valós életrajzi elemekre épülő kötetében, Michelle Marly. Irving Berlin (1888-1989) - eredeti nevén Izrael Izidor Balin - orosz származású amerikai zeneszerző és szövegíró, a 20. század ünnepelt alakja. Számos darabját játszották a Broadway-n és az 1937 karácsonyán írt dala, a White Christmas azóta is a legnépszerűbb karácsonyi slágerek egyike. Olyan híres előadók énekelték el, mint Frank Sinatra, Bing Crosby, Elvis Presley, Ringo Starr, Andrea Boccelli, Barbra Streisand és sokan mások. A szerző nevét azonban kevesebben ismerik, mint számának előadóit, ezért sem lehet érdektelen Irving Berlin életének bemutatása.
Eva-Maria Bast legújabb regényének középpontjában Margaretha Geertruida Zelle élete áll, akit azonban jobban ismerni felvett művésznevéről: Mata Hari. A történet epilógusa 1899-ben, Jáva szigetén veszi kezdetét, ahová a holland lány skót katonatiszt férjét követve jutott. A kezdetben boldog családi idill azonban hamarosan rémálommá változott, az alkoholista férj gyakorta bántalmazta feleségét és gyermekeit, egyetlen fiúgyermekük pedig mérgezés következtében elhalálozott. A történet 1904-ben folytatódik: ekkor már elmenekült a férjétől, kényszerűségből lemondott lánya felügyeleti jogáról, és Párizsba ment, hogy ott próbáljon szerencsét.
Újabb, zömmel Párizsban játszódó regénnyel jelentkezik Ruth Druart brit szerző, aki maga is évekig élt korábban a francia fővárosban. A történet azonban 1963-ban, egy bretagne-i tengerparti faluban, Trégastelben veszi kezdetét. Joséphine Chevalier nemrég töltötte be a tizennyolcadik életévét, nemsokára érettségizik és egyetemre akar menni, Rennes-be. Előtte azonban szeretne a nyáron elutazni az osztálytársaival Angliába, hiszen ő is Beatles-lázban ég, azonban az édesanyja, Élise azt mondja, nincsen pénzük az útra. Joséphine valójában csak a szülőfalujából szeretne elszabadulni, és ehhez az angliai kiruccanás ideális lenne.
Az elmúlt egy évtizedben egy újfajta programtípussal gazdagodott Budapest kulturális élete: a tematikus városi sétákkal. Több sétaszervezőcég is alakult, közülük az egyik legjelentősebb a Városi Séta Kft., mely a Hosszúlépés! Járunk? sétáit szervezi. A cég alapítói, az urbanista Koniorczyk Borbála és a szociológus Merker Dávid egyben házastársak, és maguk is sétaszervezők. A 2013-as alapítás óta a cég megközelítőleg nyolcezer sétát tartott, közülük ők maguk is több százat. A sétákat a pandémia idején egy szerkesztett kötet követte, amellyel a szerzőpáros rögtön a sikerlisták élére rukkolt. A belvárosi tereket és utakat, sikátorokat, sikertörténetek és pikáns kalandokat feldolgozó mű méltó folytatása került ki a nyomdából.
Podonyi Hedvig újságíró egyben szakképzett íráselemző és grafológus. Az ő szerkesztésében jelenik most meg az Embert írásáról című kötet, amely huszonhét szerző együttműködéseként született. A kiadvány a grafológia alapjait foglalja össze, „nem csak grafológusoknak”, emellett pedig számos kultúrtörténeti érdekességgel is szolgál. Az első részben olvashatunk egyebek mellett a kézírás születésétől, arról, hogy milyen a célszerű írássztenderd vagy hogy napjainkban szükség van-e még kézírásra.
Ungváry Krisztán történész egy olyan történelmi korszakot és eseménysort tett meg legújabb monográfiája tárgyává, amely a mai napig élénk, olykor korántsem érzelemmentes vitákat generál a magyar társadalom széles rétegeiben. A huszadik századi történelmünk a tragédiák, az elszalasztott lehetőségek és a komoly, eddig kevésbé bevallott és vállalt bűnök időszaka volt. A jelen kötet, amely a Befejezetlen múlt név alatt futó sorozat harmadik darabjaként jelent meg az 1944-es év egyik sorsfordító eseménysorával, a kiugrás kísérletével ismerteti meg az olvasóit.
Méltán világhírű olasz péksütemények receptjeiből állított össze egy látványos kötetre valót Gennaro Contaldo, akit bár Jamie Oliver mestereként ismert meg a szélesebb közönség, önmaga jogán is érdemes a figyelemre. Nem utolsósorban azért, mert ő maga (noha már egy ideje Londonban él) született olasz, így abszolút hiteles forrásból merít, aki nála keres autentikus itáliai receptet. Az első részben általánosságban ír a kenyérfélék iránt rajongásáról és a különböző lisztfajtákról, majd következik a lényeg: a receptek.
A Skandináv krimik sorozatában megjelent kötet, a szerző „Q-ügyosztály esetei” címmel megjelent regényfolyamának kilencedik darabja. Marcus Jacobsen a koppenhágai gyilkossági csoportot vezeti. Sok szörnyűséget látott már életében, de egy tizenegynéhány évvel ezelőtti bűnesetet képtelen elfelejteni, amikor a ’80-as években egy kisfiú tragikus halálánál kellett helyszínelnie. Annak idején egyesek balesetnek, mások öngyilkosságnak ítélték a gyerek halálát, de Marcust soha nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy nem ez történt.
Manapság az emésztéssel kapcsolatban felmerülő betegségek egyre gyakrabban keserítik meg az emberek életét: a jelen kötet, melyet a Kossuth Kiadó adott ki magyarul, az elmúlt évek legfrissebb orvosi kutatásait összegzi a Crohn-betegséről és a kólitisz ulcerózáról. A két betegséget közösen gyulladásos bélbetegségnek is nevezik (inflammatory bowel disease; IBD), ami utal a fő tünetre, az emésztő szervrendszeren belül a beleket megtámadó és egyre kiterjedtebbé váló gyulladásra, amelyet gyakran fekélyes elváltozások követnek.
A kötet szerzője orvos, aki remek íráskészséggel is rendelkezik, ez teszi élvezetessé és szinte letehetetlenné a kötetét, amelyben az emberi test titkainak feltárására vállalkozott. Annak ellenére, hogy egyetlen ábra sem található könyvében, Jonathan Reisman olyan plasztikusan írja le a test részleteit, hogy az olvasó nemcsak beavatódik ebbe a rejtett és csodálatos világba, de maga előtt is látja mindazt, amiről a szerző szólni kíván.
Folytatódik Gary Chapman 12 dolog... címmel kezdődő tematikus sorozata, amelyben rendre egy bizonyos problémakörrel kapcsolatban gyűjt össze tizenkét jó tanácsot, amelyet "jó lett volna tudni, mielőtt" - például tinédzserré lettek a gyerekeink. Elmondja a szerző a kamaszokról, hogy ebben az időszakban fejlődik ki a logikus gondolkodás képessége; hogy nagyban befolyásolja őket a kultúra; hogy érezniük kell, hogy szeretve vannak és emellett meg kell tanulniuk kezelni a haragjukat; hogy ekkor kell elsajátítaniuk a szociális készségeket...
Talán nincs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő nevét. Az érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, rendezőként is beírta magát a színháztörténelembe, a rendszerváltozás utáni években pedig még országgyűlési képviselőként is dolgozott. Az 1940-ben született, számos filmsikert és színházi szerepet maga mögött tudó művésznő 2020-ban távozott el az élők sorából. A mostani memoár anyagát fogadott fiának, a kötet kiadása fölött „bábáskodó”, L. Péterfi Csabának mondta „tollba”.
A New Yorkban élő írónő arra vállalkozott, hogy könyvében azt a Frida Kahlót mutassa meg olvasóinak, aki amellett, hogy a baloldali forradalmi eszmék, a korai feminista törekvések élharcosa volt, s miközben élete a betegséggel és a testi szenvedéssel folytatott szakadatlan küzdelemből állt, valójában egy életvidám nő volt, aki művészetével, életigenlő attitűdjével és bolondos személyiségével beragyogott maga körül mindent. Az életrajz a majd hetven éve elhunyt művésznő élete köré szövődött mítoszokat szeretné visszabontani, s a sok félreértés ellenére bemutatni, hogy Frida mennyire szerette barátait és férjét egészen élete végéig.
Budai Lotti írói pályája kezdete óta szívén viseli a női sors témakörét, amelyet nemcsak regényeiben, de kiváló művelődéstörténeti köteteiben is bemutat, feldolgoz különféle perspektívákból. Nőtörténeti művei sorába tartozik most megjelenő könyve is, amelyet Zubor Rozi szerzőtársával közösen jegyez; közös kötetük a Micsoda nők voltak! címmel futó podcastjuk egyfajta továbbgondolása, amelyben arra keresik a választ, hogy az ebben bemutatott rendkívüli nők milyennek mutatkoztak anyaszerepben.
A francia alapítású Le Cordon Bleu egy olyan intézmény, ahol a konyhaművészet és a vendéglátás legmagasabb fokát oktatják világszerte, szakáganként külön-külön is. Így egy speciális területnek számít az iskolán belül a pékmesterség is, amelynek alapfokú ismeretanyagába, majd haladó szintjébe is bepillantást enged ez a grandiózus, gyönyörű színes fényképekkel, érzékletes fázisfotó-sorozatokkal, magyarázó képi illusztrációkkal teli kötet, amely egyrészt tankönyv, másrészt kiváló receptgyűjtemény, amely a nemzetközi gasztronómia palettájáról kínál kiváló péksüteményeket kipróbálásra.
Akik olvasták Elaine N. Aron pszichológus szerző Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve című munkáját, azok pontosan tudják, hogy mi jellemzi embertársainknak azt a 15-20 %-át, akiknek sokkal érzékenyebb az idegrendszere és szenzibilitásuk miatt másképpen reagálnak az őket körülvevő világ ingereire. Ezek az emberek fokozott intenzitással élik meg az érzelmeiket és a külső hatásokra (pl.: zajok, szagok, tömeg, hirtelen változások, vizsgahelyzet stb.) is sokkal jobban reagálnak, mert megterhelőnek érzik az őket ért ingerek hatásait.
Vélhetően kevesen vannak, akik még nem hallották a Norma Jeane Mortenson néven született, később világhírűvé vált színésznő, fotómodell és énekesnő Marilyn Monroe nevét, aki az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbóluma volt, és bár filmszerepeivel hatalmas hírnevet szerzett, valójában egy végtelenül sebezhető, tehetségét és önmagát örökösen megkérdőjelező színésznő volt. A regény szerzőpárosa életének, filmszínésznői karrierjének kezdeti szakaszát kelti életre, részben dokumentumok, részben pedig fikciók alapján.
A lírai elemekkel átitatott történet 1986-ban veszi kezdetét, amikor a tizenhét éves Jennifer, hogy megkülönböztesse magát az osztályába járó számos Jennytől, Jennek nevezi el magát. A lány nem keresi mások társaságát, a hétvégéket is otthon tölti a kisöccseivel, Marinnal és Timmel, ritkán jár el hazulról, nem iszik, nem dohányzik és még fiúval se volt dolga. Az iskolában megismerkedik a nála egy évvel idősebb, Nick-kel és mivel még soha nem flörtölt, hiába érzi, nagyon szimpatikus neki a srác, nem tudja hogyan közeledjen a jóképű, laza srác felé. Később oldódik a lányban a feszültség és nagyon jó barátok lesznek.
Sajátos, a képzőművészet világába bevezető vaskos összefoglalást nyújt át a Dorling Kindersley, mindjárt a védőborítón bombázva az olvasót magvas idézetekkel: „Az a műalkotás, amely nem valamely érzelemből fakad, nem művészet”. vagy: „Szobrászaton azt értem, hogy úgy alkotok, hogy elveszek az anyagból”. De megérthetjük azt is, hogy „A tökéletesség nem más, mint az emberiség arcának utánzása”. A szerkesztők több mint kétszáz remekművön keresztül mutatja be a művészekben rejlő varázslatos kifejezőerőt. Rengeteg képpel, grafikával, időrendben foglalja össze az egyes stíluskorszakokat.